Az előválasztás lesz az Orbán-kormánnyal szembeni nemzeti összefogás erődemonstrációja

N. Vadász Zsuzsa 2021. július 27. 15:29 2021. júl. 27. 15:29

„Ha ezt úgy adták volna el a hölgyek és urak, hogy flash mob, akkor talán sikeresebb lehetett volna a demonstráció. Ezzel együtt fontos, hogy a hat párt közösen tartotta elkerülhetetlennek a megszólalást. Erre a fajta koordinációra az előválasztás közepén is nagy szüksége van” – adott gyorsértékelést a hétfő esti budapesti megmozdulásról Horn Gábor. Amúgy is nehéz lett  volna újabb sikeres tüntetést tartani a szombati szép és felemelő demonstráció, a Budapest Pride után, mondta a Republikon Intézet vezetője, hozzátéve, hogy egyébként is alapvető mentális különbség van a két tábor között. „A fideszes tábor folyamatosan harci lázban ég, a főnök erre edzi őket. Orbán egész élete harcról, háborúról szól, persze, hogy a követői is ilyenekké válnak. Ugyanakkor a másik oldalon – talán hülyén hangzik – a béketábor van”.

– Mit szól a tegnap esti Pegasusgate-tüntetéshez? Ahhoz, hogy tudósítások szerint, legfeljebb ezren vettek részt rajta. Ön hogyan értékeli ezt?

– Jónak tartom, hogy a hat pártnak sikerült közösen lépnie az ügyben, hogy a nagy egymás közötti versenyhelyzet közepette is fontosnak tartották az együttes fellépést. Maga a megjelent „tömeg” és az ereje persze sokkal kevésbé volt átütő. De nyilván nehéz is a szombati szép és felemelő demonstráció, a Budapest Pride után újabb sikeres tüntetést tartani. Emellett az időpont – hétfő kora este – sem volt kedvező, s persze nyár közepe van. Persze, ha most van helyzet, akkor most kell demonstrációt összehívni. A szervezési hibákat látom, s ha ezt úgy adták volna el a hölgyek és urak, hogy flash mob, akkor talán sikeresebb lehetett volna a megmozdulás. Ezzel együtt fontos, hogy a hat párt közösen tartotta elkerülhetetlennek a megszólalást. Erre a fajta koordinációra az előválasztás közepén is nagy szükség van. Egyébként pedig jónak tartom a helyszínt is – mind a Terror Házát, mint a Fidesz székházát. Nem csak a szimbóluma miatt, hanem – öreg tüntetésszervezőként tudom, hogy – mindkét terület eléggé szűk, nagynak látszik a „tömeg”. Volt már nagy jelentőségű tüntetés a Lendvai utcában, az úgynevezett köteles tüntetés, amikor néhány ezren voltak csak jelen, de nagyon fontos volt.

– De most sem lehet mondani, hogy ez a botrány ne lenne ténylegesen botrány...

– A Pegazus világbotrány. Nem tudjuk a végét, nem tudjuk, mekkora a magyar kormány szerepe. Ami történt a Parlament nemzetbiztonsági bizottságában, az elfogadhatatlan. Az már többször megtörtént, hogy a fideszes tagok nem mentek el a testület ülésére, de eddig nem volt ilyen horderejű kérdés, ami határozott fellépést tett szükségessé.

– Ez egy dolog, de miként lehetséges, hogy az emberek ennyire közönyösek, hogy nem veri át az ingerküszöböt egy ilyen – ahogy Ön fogalmazott – világra szóló botrány? Vajon mi, magyarok, ilyenek lennénk?

– Én nem vagyok ennyire pesszimista, minden ér valamit, az emberek lelkében megjelennek ezek. Sok helyen szerepelt a hírek között, olvastuk, láttuk, a demonstráción a beszédek tartalmilag is rendben voltak. Persze, lehetett volna lelkesítőbb is a megmozdulás, de ha valaki figyelmesen meghallgatta – akár az élő közvetítésekből, akár az utólagos tudósításokból – akkor értesülhetett az egészről. Azt pedig látni kell, hogy sajnos a magyar ellenzéknek ekkora a felülete, a lehetősége. Ezzel ugyanakkor kötelessége is élni. Ha nem tenné, nagy hibát követne el. Nem mentegetésképpen mondom, de a pártoknak nem volt idejük a szervezésre. Ahhoz idő kell, hogy néhány tízezer emberből álló, erőt demonstráló tömeget mozgósítani lehessen.

– Mondjuk, az internetadó elleni tüntetés megszervezésére sem volt idő, spontán demonstráció szerveződött, tízezrek, egyesek szerint százezer ember részvételével.

– Azt látom, hogy ami húsba vágó kérdés, ott megmozdulnak az emberek. Harcosan vonultak az utcán az internetadó ellen a magyarok, vagy akár a rabszolgatörvény ügyében, nem is egy alkalommal. Ami közvetlenül érinti az embereket, azért könnyebben megmozdulnak. A Pegasus-ügy nem biztos, hogy érthető a politika iránt kevésbé érdeklődőknek. Ki, mit hallgat le, ráadásul fideszes államtitkárt is megfigyeltek, ki tehet erről, mi a szerepe Izraelnek, stb.? Ez az egész ügy az emberek jó részének érthetetlen. Jószerivel ezzel kell foglalkozni ahhoz, hogy valaki átérezze ennek a borzalmát. Nem csodálom, hogy nem ott és úgy kezelik az emberek, mint például az egyre erősödő inflációt. De azért néhány tízezer embernek valóban fogékonynak kellene erre lennie. De hát nyár van, kevés idő volt a megszervezésére és kevés az információ. Ezzel együtt is, összességében sikeres akciónak tartom, miként azt is értékelni kell, hogy az előválasztás közepén, amikor a hat párt szembefeszül egymással, a hat párt oda tudott menni és közösen demonstrált.

– Mit tud az ellenzék kezdeni ezzel az egésszel?

– Nem tudom, mit lehet még csinálni. Érdemes lenne – szó is van róla – létrehozni egy alternatív vizsgáló bizottságot, saját eszközökkel, akár meghallgatásokat is tarthatnának. A belügyminiszter, Pintér Sándor amúgy normálisan viselkedett, bár tudta, hogy nem lesz ülés, elment, majd utána nem állt fel és vonult ki, mint ahogy általában ilyen esetben a fideszes miniszterek szoktak, hanem leült beszélgetni a képviselőkkel. Ez egy ellenzéki vezetésű bizottság, a fideszes tagoknak kutya kötelességük és egyben elemi érdekük is lett volna részt venni az ülésen. 2010 előtt, hasonló esetben, elképzelhetetlen lett volna a távolmaradás, bármely kormány idején. Ezzel együtt is, olyan vérlázító, felháborító ügy ez, aminek a híre eljut a választókhoz. 

– Az egy dolog, de a felháborodottak tömegei – ha tömegek egyáltalán  – nem igyekeznek demonstrálni a felháborodásukat. Nem csak ebben az ügyben, hanem általában is a Fidesz-rezsimmel kapcsolatban.

– Azért jó az előválasztás, mert az nagyon súlyos demonstráció lehet. Ha – a reményeim szerint – részt vesz rajta 800 ezer ember, az óriási tömeget jelent majd. Az embereket ugyanis nem arra kérik, hogy egy adott ügyben vonuljanak ki az utcára. Az az igazi azonosulás, amikor az emberek elmennek a lakóhelyüktől távol is akár, hogy előszavazzanak. Ha sokan elmennek, az egyértelmű bizonyítéka lesz annak, hogy van esélye az ellenzéknek. A verseny ugyanis nem arról szól, hogy ki tud több embert kivinni az utcára, hanem arról, hogy ki tud több embert elvinni az urnákhoz. Ebben pedig nagy jelentősége lesz az előválasztásnak.

– Az ellenzék számára tehát az lehet a nagy demonstráció?

– Az előválasztás arról a békés kérdésről szól, hogy a választók segítsenek eldönteni, kik induljanak harcba az ellenzék képviseletében jövőre. Bár nem is szeretem ellenzéknek hívni, inkább azt mondom, hogy nemzeti összefogás az Orbán-kormánnyal szemben, hiszen nem csak a baloldal, hanem egy széles körű nemzeti összefogás helyezkedik szembe Orbán világával. De a lényeg, hogy az előválasztás tényleg valódi, súlyos demonstráció. Ami persze nem teszi szükségtelenné, hogy egy ilyen súlyos ügyben, mint a Pegasus-botrány, ne legyenek utcai megmozdulások. A hétfőiről pedig ismételten leszögezem: az, hogy a hat párt részvételével tartották, azt mutatja, hogy a helyzet nem reménytelen. Jó, hogy megtörtént. 

– Azért én emlékszem arra, hogy az őszödi beszéd-részlet 2006 szeptember 17-i délutáni nyilvánosságra hozását követő órákban mekkora tüntetések robbantak ki Budapesten. Most is vasárnap robbant be a megfigyelési botrány, de az emberek nem vonultak az utcákra, otthon, a fotelből óbégattak, majd nyolc nappal később végül volt egy demonstráció, ám azon alig ezren jelennek meg. Hogyhogy?

– Alapvető mentális különbség van a két tábor között. A fideszes tábor folyamatosan harci lázban ég, a főnök erre edzi őket, Orbán egész élete harcról, háborúról szól, persze, hogy a követői is ilyenekké válnak. Ugyanakkor a másik oldalon – talán hülyén hangzik – a béketábor van. Emlékezzünk csak! 1994-ben az MSZP halálra nyerte magát, s bár nem szoktunk erről beszélni, de 54 százalékos többséget azóta sem sikerült egy pártnak sem szereznie. Egy kicsit esetlen, nehezen követhető, de békét és nyugalmat hozó kormányzás következett, majd Medgyesy Péter 2002-es győzelme is ezt ígérte. Merthogy a baloldali liberális és a konzervatív tábor nem Fidesz-imádó oldala mást gondol a közéletről, más a világképe, az értékrendje, mint Orbán Fideszének. Karácsony pont Orbán ellenkezője, nyugodt, békét ígérő, kiegyezést, együttműködést, kevésbé harcias hozzáállást sugall, s ebből is következik, hogy ha ilyenek vagyunk, akkor miért mennénk ki az utcára? Önmagában ez nem értékítélet, ez egyfajta másság. Az ellenzéki oldal pont nem azt a háborút szeretné látni, ami az utcára viszi a fideszes oldalt, ezért nehezebb az erődemonstráció ezen az oldalon.

– Meg hát azért ismerjük el, a lehetőségei sem akkorák.

– Az egyik oldalon milliárdokat, százmilliárdokat költenek el a közös pénzből – még csak nem is a Mészáros által ellopott pénzből –, költségvetési forrásainkból. Egyébként tényleg döbbenetes, hogy azon sem háborodunk fel, hogy állami pénzből folytatja a kormány a Fidesz választási kampányát – mi más lenne például a plakát, amely azt a kérdést teszi fel, hogy „Tart attól, hogy visszatér a Gyurcsány-korszak?” És akkor még nem is említettem a gyűlöletre uszító, sorosozó, brüsszelező plakátokat. A kormánynak nincs keresnivalója a választási kampányban, egy normális polgári demokráciában ez szimplán választási csalás.