Az Év Fotója: Németh Szilárd emberek között
Kant óta tudjuk, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. És ez a fotó tetszik nekünk. Pedig tényleg nem fűződik érdekünk ahhoz, hogy ezt mondjuk, a rezsiutalványt megkapjuk enélkül is. Szépek a fotón látható emberek, és ez akkor is így van, ha a főszereplő, Németh Szilárd viszonylag előnytelen beállításban mutatja magát.
De így is el tudjuk képzelni, hogy történelmi pillanat tanúi vagyunk: Németh Szilárd ugyanis nem birkafejet eszik, ami jelentős ideológiai előrelépés a részéről, hanem támogatásáról biztosítja Tarlós István főpolgármestert, hogy indulhasson az október 13-i önkormányzati választáson. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, sajtóhírekből tudjuk, hogy Tarlós főpolgármester mindenki másnál gyorsabban gyűjtötte össze a szükséges számú aláírást, és újból ringbe szállhat a főpolgármesteri titulusért. Nincs ebben semmi meglepő, nem is írnánk róla, ha csak ennyi lenne a fotón.
Ám ez a kép többet mond annál, mint ami a felületes szemlélő számára látszik. Mert miközben a Nagy Ember ikszel, a mellett állók és ülők feszült, aggódó figyelemmel nézik, hogy mit csinál. Sikerül-e jó helyre tennie az ikszet, teszem azt. Mert nagyon nem mindegy, hogy mi lesz október 13-a után. Hogy továbbra is rendes magyar emberek nyúlják le a magyarok pénzét, vagy mindenféle jöttment idegenek. Ez a választás tétje, hogy ki kotorászhat a zsebünkben.
Ilyen képeket és spontán beállításokat egyébként utoljára az ötvenes években láthattunk, amikor Rákosi elvtárs ellátogatott a nép közé. Akkor nézték őt ilyen odaadó, ugyanakkor féltő szeretettel, mint most Németh Szilárdot. Aki egyébként igyekezett megfelelni puritán elődeinek - a nagy ívű képhez írhatott volna ugyanis hangzatos, emelkedett szöveget is, ám ő nem akarta stilisztikai magaslatokkal zavarba hozni a népét, ezért csak annyit írt a fotó fölé: Az én jelöltjeim: Tarlós István főpolgármester, Borbély Lénárd polgármester, Zupkó János képviselő.”
És akkor képzeljük el, hogy még a mostaninál is mennyivel nagyobb szeretet tükröződne a fotón látható emberek fizimiskáján, ha maga Orbán Viktor keveredik közéjük. Micsoda meghajlásokat mutattak volna, talán még a bokacsattogás is kihallatszott volna a képből.
Ehhez a képhez ha akarnánk, sem tudnánk mit hozzátenni. Ez a nagy magyar rögvalóság, bepillantás egy szabadságszerető, szilaj nép mindennapjaiba. Legközelebb talán teljesül a csoda, és a Nagy Embernél még egy Sokkal Nagyobb Ember ereszkedik le a nép közé. (Nem termetre értettük a nagyságot, mert tudvalevő, hogy nem mindig a méret számít).
