Az MDF, a kisgazdák és a KDNP után most a Jobbikot szeletelgeti Orbán

Harkai Péter 2020. május 28. 19:30 2020. máj. 28. 19:30

Sneider Tamás, Varga-Damm Andrea és Farkas Gergely tegnapi kilépésével 17 tagúra fogyatkozott a két évvel ezelőtti országgyűlési választáson 26 parlamenti helyet szerző Jobbik országgyűlési képviselőcsoportja. Egyelőre meghatározhatatlan, hogy merre tart a párt, s főként, hogy ezt miként fogadják a választóik. Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint, korántsem ördögtől való a gondolat, hogy a Jobbik jelenlegi zavara a Fidesz rutinos szalámitechnikájának lenne köszönhető.

2018-ban még a legnagyobb ellenzéki pártként került a parlamentbe, ennek megfelelő súlyú frakcióval. Vidéki szavazóbázisukat jelentősen bővítette a baloldalból kiábrándultak száma. Tehát szárnyaló sikertörténetnek tűnt két éve a Jobbik. Mára pedig Jakab Péter elnök azt sem tudja, melyik lyukat mivel tömje be a süllyedőben lévő bárkájukon. Van-e, lesz-e Jobbik?

Kívülről nézve, több mint érthetetlen, amit látunk. Mintha egy kamikáze akciót látnánk a működésükben: a legnagyobb ellenzéki frakcióból lassan visszacsúsznak az MSZP létszámára. Előrebocsátanám, hogy nincs betekintésem a párt működésébe, de politikai elemzőként, az egyik olvasat: az elnök elhatározta, hogy szalonképessé teszi az ellenzéki oldalon a Jobbikot és ennek érdekében, ha kell, áldozatokra is hajlandó. Csakhogy ezek az áldozatok egyre súlyosabbak. Első körben távoztak a „szélsőjobbos vadak”, de most már alapemberek esnek ki a pártból, mint például Sneider Tamás, aki pártelnök is volt és feltehetően egyetért az elmúlt időszak irányvonalával. Egy gyakorló parlamenti alelnököt ilyen módon lemondásra kényszeríteni – mint történt az ő esetébe –, nagyon komoly belső feszültségekre utal.

16 évig volt a magyar országgyűlés tagja, minden bizonnyal tapasztalt nem egy hasonló belső konfliktust, miként intézik ezt általában a „négy fal között”?

Az, hogy egy párt ezt nem tudja belül elintézni, komoly konfliktusokra utal. Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy az elnök reálpolitikusként olyan helyzetet akar teremteni, hogy a Jobbik készen álljon egy széles körű ellenzéki együttműködésre – de nem tudható, hogy erre miként reagálnak a szavazói és meddig tartanak ki. Van egy pont, ahonnan elkezdődhet a jelentős mértékű lemorzsolódás. Már így is a 20 százalékról sikerült legalább a felére csökkenteni a támogatásukat.

Elég teher a belső feszültségek kezelése. Ön szerint megtolják ezt kívülről is?

Egyáltalán nem kizárt az a másik lehetőség – sőt, akár az előbb elmondottakkal együtt –, miszerint a Fidesz aknamunkájáról lenne szó. Orbánnak elemi érdeke, hogy ne születhessen meg a széles körű összefogás. Láttuk már az MDF, a Torgyán-párt teljes körű ledarálását az első Orbán-kormánytól. A Fidesznek kellő gyakorlata van abban, hogy miként kell felszámolni egy pártot.

Vannak erre utaló vagy tetten érhető jelek a Jobbik kapcsán? 

Egy konkrét elemet látni, de ez lehet természetesen összeesküvés-elmélet is, hogy a pártból kivált radikálisok által létrehozott Mi Hazánk Mozgalom kapcsán, a kormányzati médiatúlsúly működött, erőforrásaik is voltak-vannak. A Jobbikra közvetlenül ható fideszes aknamunka eredményeként értékelhető a későbbiekben, hogy a most kiválóban lévő tagok hol találnak maguknak szebb jövőt.

Láttunk már ilyet: a szétvert MDF romjai alól menekültek közül jó néhányan ott ülnek most is a Fidesz soraiban.

Így van. És nem csak az MDF-menekülteket említhetjük. A Fidesz az önkormányzati választáson megtapasztalhatta, hogy amennyiben működik az ellenzéki összefogás, akkor a választók nem finnyásak, jobbikos simán átszavaz a baloldalra, és fordítva. Nézzük meg a fideszes reakciókat a Jobbik tevékenységével kapcsolatban. Ahogy maga Orbán is beszél Jakab Péterrel – mindez egy tudatosan nyers offenzíva, mintha ez lenne a legfontosabb probléma számára a parlamentben. A kommunikációjukban megjelennek olyan elemek, amikből kiolvasható, hogy ha nem is tudatosan vesz részt a Fidesz a Jobbik szétverésében, de hogy nem szomorú emiatt, abban biztos vagyok.

A legkevésbé se lepődjünk meg, ha a Jobbikból kiváló politikusok közül egy-két névvel találkozunk majd a közeli jövőben a kormánypárti padsorokban?

Minden adott ehhez. Ezzel együtt is rejtélyes számomra a dolog, mivel Jakab Pétert én kifejezetten jó szónoknak gondolom, az egyik leginkább jó és hiteles arcot, mondandót felmutató politikusnak tartom az Országgyűlésben. Ellenzéki szempontból radikális, vállalható, jól elmondott mondatokkal. Az viszont látszik, hogy a Jobbikon belül, ez nagyon nem működik, mivel igen súlyos veszteségeket szenved el. Bármilyen fura a példa, de hasonlót magam is megértem az SZDSZ-ben.

Nem akartam felhozni ezt a párhuzamot, de köszönöm, hogy önkritikusan megemlíti.

Kézenfekvő, hiszen egy politikai folyamat része: ha egy párt elveszti az identitását, belül nem tud önmagával békében lenni, az nagy baj. Olyan van, hogy rosszul szerepel, azt túl lehet élni, de hogy belülről szakad szét, az nagyon komoly figyelmeztetés. Ne felejtsük, hogy a baloldali szavazók egy része vidéken átzsilipelt a Jobbikhoz, ennek is köszönhették a 20-25 százalékos pártszimpátiát. Mindez, illetve ennek a maradéka egy pillanat alatt elpárologhat. Véleményem szerint, az eljövendő fél év nagy kérdése, hogy mennyire működőképes a Jakab-féle modell, mit szólnak mindehhez, a mostani konfliktushoz a jobbikos szavazók.

Ezen múlhat akár a 2022-es választás?

Abszolút.