Az „Orbán-rezsim” nem más, mint vezérdemokrácia

A politológus és szerzőtársai új módon próbálják megérteni a NER sikerét, friss könyvük, Az Orbán-rezsim, a szokásos ellenzéki kritikák felmondása helyett a vezérdemokrácia lényegét igyekszik megragadni. A Telexnek adott interjúban arról kérdezték, mennyiben lehet még demokráciáról beszélni egy autoriter rendszerben, ahol a kormány álláspontjának vitatása árulást jelent? Hogy működik ez a magyar hűbéri rendszer, és van-e orbáni mesterterv?

Körösényi András, Gyulai Attila és Illés Gábor a könyvükben egy új kategóriát javasolnak: eszerint „az Orbán-rezsim” nem más, mint vezérdemokrácia. Autoriter hatalomgyakorlás demokratikus felhatalmazással: a politológus kutatók szerint az Orbán-rendszer alatt Magyarország a vezérdemokráciák nemzetközileg is izgalmas kísérleti laborja lett, a rendszer pedig annyira Orbán karizmája köré épül, hogy nem túlzás fejedelmi kormányzásról beszélni.

Az Orbán-rezsim narratívájában lassan tizenöt éve a szabadságharc állt. Ennek 2010-től az egyik főszereplője az Európai Unió és a brüsszeli Bizottság, amelyekkel szemben „vívjuk a szabadságharcot”. És a tét egyre nagyobb. Az eddigi trendbe az illeszkedik, ha a miniszterelnök ebben a nyilvánosságban győzelmet arat, és ezt a narratívát látjuk most mindenhol – mondta Körösényi András.

Ami 2010 óta új, hogy minden egyes szakpolitikai kérdést, intézményi kérdést alárendelnek a barát-ellenség fogalompárnak. Az ennyire végletesen polarizált politika a közös diskurzus és a megegyezés terét beszántja, megszünteti.

A vezérdemokrácia egy autoriter rezsim, demokratikus legitimációval. Ennek három alapvető jellemzője van: karizmatikus vezetés, ahol leértékelődik a parlament és a pártok szerepe; a politikai folyamatot abszolút a vezetők uralják, ebbe az állampolgárok csak minimálisan tudnak beleszólni. A harmadik vonás kapcsolódik a jogállamisághoz: a liberális demokráciákban megszokott korlátok jóval kevésbé korlátozzák az uralmon levőket. Ennek oka a kétharmados többség is, de a szellemi-legitimációs magyarázata az a karizmatikus vezetés víziója, ami a fennálló jogrendet is felborítja.

Orbán Viktor alatt van egy mameluk, végletesen centralizált párt, egyszemélyi, autokratikus vezetéssel. Orbán legfontosabb beszédeit a parlamenten kívül mondja el, nagyközönségnek, Bálványoson, és a szűk magnak Kötcsén. 

Az Orbán-rendszer egy nagyon pragmatikus rezsim, de vannak komoly stratégiai céljai. A legfőbb cél az átfogó elitváltás, ami korábban a hatalommegosztásos intézmények lojalistákkal való betöltésével kezdődött, majd a gazdaság területén a multinacionális tulajdonosok kiszorításával az energia- és a bankszektorból és a médiából. Néha ehhez hozzájön a kiskereskedelem is. 

Az Orbán-rezsim fontos tulajdonsága, hogy az intézmények fölött egy nagy informális személyi háló révén tartja össze az uralmi gépezetet. A hivatalos, miniszteriális rendszerből nagyon sok funkció decentralizálva van. Mint a Magyar Művészeti Akadémia, ami sok kvázi állami funkciót kapott. Az Orbán-rezsim sok tekintetben nagyon centralizált, de épp az az érdekes, hogy ez nem egy általános elem. Ez is mutatja, hogy nincs mesterterv, hogy az államot hogyan kell uralni, hanem politikai ad hoc szempontok döntenek.

A média nyilván borzalmasan fontos, azt nemcsak kontrollálni, hanem irányítani is szeretné a politikai vezetés. A propagandagépezetté változtatott médiának egységesnek kell lennie, minden megyei lapnak egységes a címlapja. A puhább kulturális területen erre nincs feltétlenül szükség. A decentralizált államtalanításra példa az egyetemek alapítványok alá szervezése, ami mégsem magánosítás, hiszen ez is egy lazább politikai kontroll személyi hálózatokon keresztül.

A rendszer nem pusztán a magánvagyon felhalmozásáról szól, hanem nagyon komoly társadalompolitikai átalakulásról, és az egésznek egy tulajdonképpen sikeres legitimációs kísérletéről.

A legnagyobb kockázat a rendszer számára nyilván a választási vereség. A centrális erőtérnek vége, egységesülő, a kormánytól balra lévő ellenzék van. De ha nyerne az ellenzék, az egy nagyon nehéz és konfliktusos helyzetet hozna. Van egy sor intézmény, amit Fidesz-lojalistákkal töltöttek fel.

Az Orbán-rendszer nehézsége, hogy az EU nyugati magja viszont tényleg egy liberális demokrácia. Az Európai Unió korlát az Orbán-rezsim számára, de közben erőforrás is. Nem csak amiatt, hogy áramlanak az eurómilliárdok, de diszkurzív értelemben is: az ellenségkép és a szabadságharc ebben a keretben jól értelmezhető.