Az ordító egér

- Anyu, miért kiabál az a bácsi?
- Melyik bácsi, kicsim?

- Az ott, elől, amelyik az emelvényen áll.
- Fogalmam sincs. Nem vagyunk egyformák.

- Húsvétkor is kiabál? Amikor otthon van a családjával? Amikor jön a nyuszi?
- Miért kiabálna húsvétkor a családjával? És főleg a nyuszival? Honnan veszed ezt a butaságot? Miért kiabálna a bácsi húsvétkor?

- Mert a húsvét is ünnep. És most is ünnep van. Gondoltam, ha ezen az ünnepen kiabál, akkor lehet, hogy más ünnepeken is ezt csinálja.
- Nem tudom, kicsim. Húsvétkor még sosem láttam ezt a bácsit.

- Értem, Anyu. Akkor biztosan mérges a bácsi.
- Miért lenne mérges, kicsim?

- Hadonászik a kezével, csapkod és grimaszol. Felidegesítették?
- Nem tudom, kicsim. Nem hinném, hogy valaki felbosszantotta.

- Értem, Anyu. Akkor azt hiszem, tényleg rájöttem, hogy mi van.
- Mondtam, hogy okos kislány vagy, jól vág az eszed. 

- Emlékszel arra a kutyára, amelyiket tavaly nyáron láttunk a hotel kertjében?
- Emlékszem, kicsim. Apró kis kutya volt, kedves. 

- Igen, Anyu. És szinte sohasem ugatott. Csak akkor, amikor nálánál nagyobb kutyákat látott. Még morgott is olyankor, mert azt hitte, hogy így nagyobbnak látszik. Félelmetesebbnek.
- Nagyon jó megfigyelő vagy, kicsim. De hogy jön ide az a kutya, amit tavaly nyáron láttál?

- Nem tudom, Anyu. Csak úgy, eszembe jutott... Te, Anyu, a bácsi is busszal érkezett?
- Nem busszal jött.

- Akkor miért mondja azt mindig, hogy busszal? 
- Nem azt mondja, kicsim. Azt mondja, hogy Brüsszel.