Az örökkévalóságnak dolgozó templomszolga

Dr. Dávid Ferenc       2021. április 11. 12:45 2021. ápr. 11. 12:45

A Magyar Közlönyben közzétett 1148/2021. (III.31.) kormányhatározat szerint, döntés született a magyar templom-felújítási program megvalósításához szükséges támogatás biztosításáról. A keretösszeg 25,7 milliárd forint, amelyet a 2021-es központi költségvetésről szóló törvény gazdaságvédelmi alap című fejezet gazdaságvédelmet szolgáló miniszterelnökségi fejezeti kezelésű előirányzat alcím – egyházi működési, program és fejlesztési támogatások jogcímcsoport – terhére kell elkülöníteni.

Kormányunk nagyszerdán 25,7 milliárd forint elköltéséről döntött sebesen. A forrás biztosításáért a pénzügyminiszter, a pénz elköltéséért és a támogatási szerződések megkötéséért Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a felelős.

Az ország 2021-es állami költségvetése egy negyed év alatt összeomlott, ezért teljességgel érthetetlen, hogy ebben a kritikus helyzetben – a gazdaságvédelmi alap terhére /!/ – milyen megfontolásból költenek közpénzt templomok renoválására. Az egyházi lobbinak is értenie kellene, hogy egy egészségügyi, gazdasági és szociális válság közepén nem a templomokat, hanem az egészséget és a munkahelyeket kell megvédeni!

A sokoldalú (lovaglás, vadászat, bólogatás stb.) Semjén Zsoltra megint pénzt bízni szerintem óriási tévedés. Már attól is görcsbe rándul az ember gyomra, ha arra gondol, hogy az idei Vadászati és Természeti Világkiállítás közel 60 milliárd forintos büdzséjéért – Kovács Zoltán államtitkárral közösen – szintén Semjén Zsolt felel. A miniszterelnök-helyettes gazdasági kérdésekhez való viszonyát az is jól mutatta, amikor Harrach Péterrel együtt kierőszakolták a kiskereskedelmi boltok vasárnapi zárva tartását. Hatalmas bukta lett az akcióból, és Semjén csak azt tudta kinyögni, hogy ők – mármint a KDNP vezetői – az örökkévalóságnak dolgoznak. Jobb lett volna, és jó lenne, ha értünk is tennének már valamit.

Aztán elkezdtem számolni és emlékezni. Volt olyan év – 2018., a parlamenti választás éve –,  amikor az Idősügyi Tanács (elnöke: Orbán Viktor) azt javasolta a kormánynak, hogy a húsvéti ünnepek előtt tízezer forintos Erzsébet utalványt kapjanak a nyugdíjasok. Ez be is következett: 27 milliárd forintos költségvetési kiadást jelentett a közel 2,7 millió nyugdíjas „megajándékozása”. A „templomos” program végrehajtása is körülbelül ennyibe kerül.

Idén nem jutott eszébe az Idősügyi Tanács elnökének (O.V.) és alelnökének (Novák Katalin) sem, hogy ebben a krízishelyzetben jól jött volna a nyugdíjas társadalom szegényebb tagjainak (milliónyian vannak), ha a kormány a zsebébe nyúl, és improduktív beruházások vállalása helyett, a nyomorúságos sorsú polgároknak segítene. Lehet, hogy kevés a tízezer forint, de minden idősebb embert jó érzéssel töltött volna el, ha a kormány (és a kormányfő) az üres szólamokon túl – „Magyarország kormánya számára kiemelten fontos, hogy az idősek a társadalom megbecsült tagjainak érezzék magukat…” – valami érdemleges támaszt is nyújtott volna a 65 év feletti generációnak. Ezt elmulasztotta, helyette nagycsütörtökön megkaptuk 2,1 millió példányban a tartalmatlan JóKor című propaganda kiadványt, amely hozzávetőleg 240-250 millió költségvetési forintba került, és legjobb esetben is csak gyújtósnak használható.

Semjén doktor viszont elégedett, és most csak ez a fontos. Alattvalói is a kedvében járnak, hiszen 10 tonna elhullott szarvasagancsból 16 méter magas és 20 méter széles diadalívet építenek a világkiállítás területén. Gondolom, a nemzet daliás fővadásza majd rögvest nyeregbe pattan és peckesen átnyargal a díszkapu alatt. Ebben aztán van gyakorlata, hiszen 2013. március 15-én Kézdivásárhelyre is belovagolt. Romániában ugyan nem aratott nagy sikert az attrakció, idehaza viszont egy ország népe röhögött a produkción. Most viszont – látva az egészségügy és a gazdaság állapotát – a többségnek inkább sírni van kedve.