Azért lehetnek sikeresek a populisták, mert a szavazók egyre hiszékenyebbek

Az amerikai elnök kijelentette, hogy Boris Johnson új brit miniszterelnök azért népszerű, mert ő a brit Trump. Mindketten populistának számítanak - ami a cinikusoknak annyit tesz, hogy szemtelenül hazudnak, ha ez szavazatokat hoz -, ennél azonban fontosabb, hogy Trump és a többi populista sikere arra látszik utalni, hogy a szavazók egyre hiszékenyebbekké válnak - írta Raj Persaud londoni író és pszichiáter a Tagesspiegelben. Cikkének címe: „Az új hiszékenység, avagy ki hisz a poulistáknak?”

Csábító, hogy a közösségi oldalakat és a fake newst tegyük felelőssé, de egy friss lélektani kutatás más, meglepő irányba mutat. Általában azt feltételezik, hogy az emberek dühből és sértettségből szavaznak a populistákra. Most azonban a populizmus és a status quóval szembehelyezkedő pártok népszerűsége olyan időszakban nő, amikor a felmérések azt mutatják, hogy a szavazók még soha nem voltak boldogabbak.

Joseph Forgas, az ausztráliai New South Wales egyetem kutatójának egy friss munkája meggyőző választ ad: a boldog emberek hiszékenyebbek. Forgas kísérletek sorával kimutatta, hogy a negatív érzelmi állapot csökkenti, míg a jó hangulat növeli a hiszékenységet. A kutató szerint a választók nyitottsága az egyszerű, populista üzenetekre meglepően fontosnak bizonyult a legutóbbi politikai fejleményekben, a brexitben, Trump uralmában, vagy a populista autokraták törökországi és magyarországi megválasztásában. Korábbi klinikai kutatások már kimutatták, hogy, hogy a rosszkedvű emberek könnyebben felismerik a nyelvi többértelműséget, amely a populisták egyik jellemző vonása.

A szerző ismertette Forgas kísérleteit, köztük azt, amikor a diákok egy tanár és egy váratlanul belépő nő közötti (megrendezett) heves szóváltás tanúivá váltak, majd erről az esetről egy héttel később félrevezető információkat kaptak. Forgas kimutatta, hogy a jó hangulat növelte a készséget a félrevezető információk elfogadásában, míg a rossz hangulat megakadályozta a tájékoztatás elfogadását. Egy másik kísérletből az derült ki, hogy a pozitív hangulatban lévő részvevők hajlamosabbak voltak értelmet felfedezni például a tudományos halandzsában. Egy további kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék színészek által bemutatott arckifejezések - boldogság, düh, szomorúság, undor, félelem - igaz voltát. A jó hangulatban lévők hajlamosabbnak mutatkoztak igaznak minősíteni a látottakat, mint a rossz hangulatban lévők.

Forgas legfontosabb következtetése, hogy egy bizonyos depresszió kevésbé hiszékennyé teszi az embereket, főleg, ha a külvilágról van szó. Ez akár olyan túlélési mechanizmus is lehet, amely az evolúció során fejlődött ki. Egy vadállattal szembe kerülve a veszély félelmet keltett, és ez éberebbé tette az embert a veszélyekkel szemben. Ezzel szemben az elégedettség az jelentette, hogy az ember lazíthatott, és felhagyhatott azzal, hogy folyton a környezetet kutassa esetleges veszélyeket keresve. A negatív érzelmek tehát úgy működnek, mint afféle enyhe evolúciós figyelmeztető jelzések.

Élénkítik a figyelmet és az éberséget, ami fokozza a hamis és félrevezető információkkal szembeni érzékenységünket a politikai vitákban is. Azt mondják, Boris Johnsont nem lehet nem kedvelni, ha az ember egyszer találkozott vele. Ám rokonszenves kisugárzása és tehetsége, hogy pozitív hangulatot ébresszen, eltereli a figyelmet kormányképességéről. Nem kizárt, hogy a Johnson féle populista politikusok sikerének titka a barátságosság, de az idézett kutatás szerint ez lehet veszélyes voltuk forrása is.