Bedarálták az Indexet

A kiadó tulajdonosa, a Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriuma – illetve annak elnöke, Bodolai László – hozta meg a döntést. Bodolai egyébként levelet írt a szerkesztőségnek, amiben jelezte, hogy a lap függetlensége nincs és nem volt veszélyben (nem, a fenét – teszem hozzá én), „jelenleg egy belső aggódás által generált bizonytalanság gazdasági hatása a legnagyobb veszély, ami a lapra leselkedik.”   

Bodolai azt nyilatkozza a közleményben, hogy az utóbbi napok megmutatták: 

„a főszerkesztőnek nem volt módja a piaci helyzetet kedvezőtlenül befolyásoló belső folyamatokat megállítani vagy kontrollálni, ezért döntöttem a menesztéséről.”

Már bocsánatot kérek, de milyen buta és képmutató indoklás ez? Egy hírportál főszerkesztőjének nem dolga a piaci helyzetet kedvezőtlenül befolyásoló belső folyamatokat megállítani vagy kontrollálni. Neki egy feladata van, hogy olyan szerkesztőségi hangulatot teremtsen, amelyben a hírportál munkatársai olyan anyagokat készíthetnek szabadon, a klasszikus újságírás hagyományainak megfelelően, amelyek eddig is jellemezték az Indexet.

Színvonaltalan írások születtek? Részrehajló volt az Index valakivel, vagy valakikkel szemben? Drasztikusan megnövekedett a hírportál ellen indított sajtóperek száma? Ha ezeket tapasztalta volna a kiadó tulajdonosa, akkor lehetne magyarázni a főszerkesztő kirúgását.  De mi köze van a szakmai munkáját az elvárásoknak megfelelően végző Dull Szabolcsnak ahhoz, hogy – ahogy Bodolai írja –, „jelenleg egy belső aggódás által generált bizonytalanság gazdasági hatása a legnagyobb veszély, ami a lapra leselkedik”.

Ott, ahol szinte pillanatok alatt már a harmadik vezérigazgatót nevezik ki, ott nem a főszerkesztővel, hanem épp a munkáltatóval, a kiadóval és annak vezetőjével van baj.

Rákenni a felelősséget másokra, és a hírportál bezárása előtt (ez alapos gyanú, kétség sem férhet hozzá) vezéráldozattal előremenekülni nem tisztességes.

És most egy nagyon enyhe jelzőt használtam!