Bede, a fáradt fideszes provokátor

Kardos Ernő 2019. október 24. 14:12 2019. okt. 24. 14:12

Elég nehéz napja volt a forradalom ünnepén Bede Zsolt fideszes provokátornak. A Vadhajtások nevű szélsőséges heccblog szerzője a Zeneakadémia előtt kezdte a melót. Úgy kora délután. Fáradtnak érezte magát, semmi kedve nem volt botrányt csinálni. Először unottan lézengett egy kicsit, aztán gyakorlásképen igyekezett belekötni az élő fába, de a platán bölcsebb volt, rendíthetetlenül álldogált Bede mellett.

Az igazi munka akkor kezdődött, amikor Orbán Viktor zárt ajtók mögött, lényegében a nép kizárásával, a Zeneakadémián tartotta kicsit dagályos beszédét a forradalomról. De ezt Bede nem hallhatta, állítólag elmaradt a napi politika, se Soros, se migránsok, így aztán az ünneplők egykedvűen üldögéltek az üres széksorok között. Bedét nyilván nem engedték be, emiatt is kicsit frusztráltan őgyelgett tovább.

Időnként próbálkozott idős asszonyok, vagy nyugdíjas öregurak provokálásával, de azok ijedten rebbentek szét, vagy húzták nyakukba a lajbijuk hajtókáját. Bede rosszkedvűen botorkált tovább. Úgy érezte, ’56 ünnepén valami nagyobb dobás kéne. Na, nem olyan, mint Győrben, amikor hiába hergelte a tömeget, senkit nem sikerült felbosszantani. Egyszerűen kiszorították a tüntetők soraiból, állítólag néhány fülest is kapott, de erről senki nem beszél, leginkább Bede nem feszegeti.

Aztán az is eszébe jutott Bede provokátornak, hogy öregszik, szívesebben üldögélne már otthon, a négy fal között, családi vagy baráti körben, de egy ideje senki nem áll már vele szóba. A legtöbben legyintenek, és elmebetegnek tartják, pedig neki megvan a magához való esze, ráadásul pótolhatatlan. Hisz senki nem képes úgy üvölteni újra és újra a „szemkilövetőgyurcsánykormány” kezdetű szöveget. Ha eszébe jut, máris elönti a vér az agyát. A forradalom délutánján azonban úgy érzete, újítani kéne. Már neki is unalmas.

Próbálkozott is új tartalommal Bede, de az nem igazán jött be. Kifejezetten fájt neki, hogy miközben Tarlós újraválasztásáért provokált, s Alföldi Róbert orra elé tartott egy vibrátort, épp az akkor regnáló főpolgármester küldte el őt a kurva anyjába. Egy Bede Zsoltot, aki már némi világhírt is szerzett magának. Azóta persze, leállt az új szövegek keresésével, inkább maradt a régi, bevált „mocskosgyurcsányozósszemkilövetős”mellett. Igaz, hogy az tényleg kopott, lassan 13 éves. A nép meg végképp nem ugrik rá! De legalább Tarlós nem köszörüli rajta a nyelvét.

Ahogy kesergett magába Bede, a Zeneakadémia előtt meglátta a DK politikusait, amint tüntetésre készülődtek, miközben a főnök – magában csak így nevezi Orbánt – kevés számú hallgató előtt a forradalomról beszélt. Nagy Imréről talán nem, mert az ő szobrát nemrég elszállította parlament közeléből. Bede provokátor igyekszik lépést tartani az eseményekkel, de elég nehéz megérteni ezt a fránya politikát.

Szóval miközben a főnök előad, a tüntetők nem restellik feltartani saját tábláikat, rajtuk a feliratok:

„Orbán=Borkai”

„Féltek kijönni az emberek közé”

Ezt olvasta Bede Zsolt, foglalkozására nézve fideszes provokátor, és úgy érezte, hogy végre valahára elöntötte a vér az agyát. Komolyan. „ A kurvaanyátokatbazdmeg” csatakiáltással próbálta tovább hergelni magát, de érezte, ez még nem az igazi. Aztán összeszedte magát és bántalmazta Domokos Ágnes önkormányzati képviselőt. Először azt a nagydarab fickót akarta, aki két ujjával hátrébb szorította, de túl erősnek látszott.

Utólag kiderült, hogy a képviselőnő mellébe mart, el is vitték a mentők. Kicsit kényszeredetten kijöttek a rendőrök is, akik persze szokás szerint nem vitték be, nem hallgatták ki, hanem egyszerűen elengedték. Ez persze fájt Bedének, még csak elő sem állítják, legalább a rendőrautóba beülhetett volna. Néhány kamerás embert látott a közelben, legalább leesne egy kis nyilvánosság, gondolta. Mostanában már a Hír Tv is hanyagolja, alig kap valami kis médiafelületet.

Miután a rendőrök futni hagyták, elindult a Kunigunda útjára a közszolgálati tv felé, ahol emlékei szerint Hadházy Ákos készült valamire, az ő gyűléseit különösen szívesen trollkodja szét. De amikor meglátta a csöndes megemlékezést, Bede Zsolt elszomorodott. A sajtószabadság érdekében meghirdetett demonstrációra egyetlen párt vezetője, vagy híres politikusa sem jelent meg. Senki sem akarta bevenni a közmédiát, igaz, ők már teljesen elbarikádozták a bejáratot. Csak néhány idősebb asszony, meg pár kopott férfi álldogált a helyszínen. Azonnal próbált valami sértőt üvölteni, de valahogy nem jött ki hang a torkán. Később igyekezett megzavarni Hadházy beszédét is, de a képviselő szelíden odaszólt: ugye, Bede Zsolt, nem kezdi el megint?

Erre a fideszes provokátor kedve elment az egésztől. Talán, mert a közszolgálati kamerák őt megint feltűnően kihagyták, de az idős emberek is olyan megvetően néztek rá, mindenki elhúzódott tőle. Ekkor Bede, a fáradt provokátor döngő léptekkel hazafelé indult. Egy kis szeretetre, melegségre vágyott.

Miközben távolodott, az éjszaka sötétjében még látta, hogy a maroknyi ember a himnuszt énekli, előttük néhány halovány gyertya pislog a magyar sajtószabadságért.