Bejött Orbán számítása: az egész világ róla beszél
Magyarország miniszterelnöke távozni akar - Az Európai Néppártnak nem kellene az útjába állni - ezzel a címmel közölte a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója, Stephan Löwenstein kommentárját. A szerző megállapítja: az ENP szerdán dönt arról, hogy kizárja-e a Fideszt, vagy felfüggeszti tagságát, vagy - amennyiben egyik alternatívához sincs meg a szükséges többség -, talán tovább tűri soraiban, esetleg némi feltételekkel.
A helyzetet a Soros György és Brüsszel elleni magyarországi rágalmazó kampányok idézték elő, és az utolsó csepp a pohárban a Soros mellett az ugyancsak ENP-tag Jean-Claude Junckert támadó plakátok jelentették. Ahányszor Orbánt alapos bírálatok érték a demokrácia és a jogállamiság aláásása miatt, az ENP embereinek mindig újra és újra szembesülniük kellett a kérdéssel, hogy vajon meddig tűrik ezt.
Ha a konkurenciától érkeznek a szemrehányások, a pártok általában összezárnak, de ha erre rendszeresen van ok, akkor előbb-utóbb mindenki megelégeli. És a szolidaritásnak vége, ha egy szisztematikus választási kampány egy saját személyiség ellen irányul. Orbán számára ez egészen egyértelműen világos volt. A magyar miniszterelnöknek nem kell elmagyarázni, hogy hogyan működik a politika, és különösen a pártpolitika.
Feltételezhető, hogy előre látta és akarta a reagálásokat. Az ő szempontjából alighanem bejött a számítás: az egész világ róla beszél, polarizál, akadnak, akik igazodnak hozzá, mások ellene fordulnak. A polarizálás volt Orbán sikeres belpolitikai receptje: Budapesten belülről nehezen támadható pozícióba hozta, és most az ENP-ben játssza a hatalmi harcot. Ebben a pártcsaládban sokféle, néha ellentétes érdek van, és ezeket - különösen az Európai Unióban -, többnyire egyeztetik, vagy elfogadják létük tényét.
A menekültpolitikai ügyében Orbán nem engedi érvényesülni ezt az elvet. Számára csak egy a fontos: aki nincs velem, az ellenem van, és az a migráció elősegítésén dolgozik, és a keresztény Európa hanyatlását akarja. Vagy legalábbis azoknak a „hasznos idiótája”, akik ezt akarják - ezt a fogalmat alig leplezetten ismét védelmébe vette képmutató levelében. Budapesten láthatólag arra jutottak, hogy az ENP eddigi formájában úgyis a végét járja. Orbán számítása: vagy elfogadják őt egy önálló konzervatív szárny, afféle CSU vezetőjének, akkor annál jobb. Vagy partnereket keres egy új szövetséghez: a lengyel PiS-t, az olasz Ligát, az Osztrák Szabadságpártot, és mások talán vele együtt elhagyják az ENP-t.
Számára ez azonban csak a második legjobb opció lenne. Az ENP nem utolsó sorban a pártcsalád szavazataival beindított jogállamisági eljárás miatt Orbán számára elvesztette pajzs jellegét, amely mindentől megvéd, de a tekintély szempontjából még mindig jobb lenne oda tartozni. Emellett a migráció minden propagandával ellentétben ugyan fontos téma, de nem minden. Ott van például a költségvetési politika: e téren az olyan hazardőröknek, mint Salvini, csak jó szórakozást lehet kívánni. Tény, hogy Orbán olyan pozíciókat képvisel, amelyeknek lenne helyük egy keresztény-demokrata, jobbközép pártban, és ott erősíthetnék a konzervatív szárnyat. Ez vonatkozik például a születés előtti élet védelmére, és a családpolitikára.
Csak az a gond, hogy az ezekben kifejeződő értékeket nem erősíti, hanem megfertőzi a hazai hatalmi gyakorlat, amely felszámolja a fékeket és ellensúlyokat, és nagyon magas szintig nyúló korrupciót enged. Politika-technikailag pedig az ENP aligha tudja tovább elviselni az örökös polarizálást, különösen nem a választási harcban. Orbán magatartása megmutatta, hogy ezzel nem fog felhagyni.
Ez az ENP számára csakis azt jelentheti, hogy bármilyen keserű is, elkerülhetetlenként elfogadja a válást, amelyet maga Orbán készít elő. Az ENP-nek meg kell szabadulnia attól a tehertételtől, hogy a kampányban örökké Orbánról kelljen nyilatkozni - de a végrehajtást a magyar miniszterelnökre kellene hagyni. Jó lenne mind belül, mind kívül minél kevesebb sebet ütni.
