BLM-szobor: kultúra és harc Ferencvárosban
Álljon itt pontokba szedett véleményem arról, hogy Baranyi Krisztina ferencvárosi önkormányzata olyan művészeti projektet támogat, amely szobrot állít a Black Lives Matter-mozgalomnak.
I. A BLM-mozgalmat céljaiban zavaros, eszközeiben kétes, radikális identitáspolitikai aktivizmusnak látom, amely nem az amerikai feketék társadalmi, gazdasági és oktatási problémáira kínál megoldást, hanem a kultúrharcot élezi, s ezzel épp e problémák megoldását nehezíti.
II. Az, hogy egy önkormányzat kulturális projekteket finanszíroz, helyes és jó.
III. Az, hogy mást gondolok a BLM-mozgalomról, mint az alkotók, számomra épp örömteli. Jó olyan országban élni, melynek lakói megengedhetik, hogy sokfélét gondoljanak, s ennek kifejezésére a kultúrát, a művészetet és az alkotást, ne pedig a harcot, a gyűlöletet és a pusztítást válasszák.
IV. A jobboldali hisztéria röhejes: a szobor mindössze két hétig lesz látható Ferencvárosban.
V. Érdemes megvárni a kritikával a műalkotás látványát. Tudom, hogy nem könnyű, de csak így érdemes. Akiben nincs ennyi érdeklődés és türelem, az nem is lehet képes kritikára, legfeljebb fröcsögésre.
VI. Bayer Zsolt, aki azzal fenyegetőzik, hogy már másnap ledönt egy olyan szobrot, amit soha nem is látott, szellemileg és erkölcsileg is azon a színvonalon áll, mint a tengerentúl szobrokat döntő, agresszív csőcselék. Más esetben ez nagy baj lenne, Bayer Zsolt kapcsán a fejlődés jele.
VII. Baranyi Krisztinát felelősségteljes városvezetőnek gondolom. Remélem, nem politikai haszon reményében szállt be a kultúrharcba.
