Brüsszel sem tudja, kik kapják valójában a milliárdokat
Lehetetlen teljes biztonsággal megállapítani, hogy kik az uniós támogatások legnagyobb végső kedvezményezettjei a huszonhét tagállamban, mivel azok nem sürgetik egy egységes adatgyűjtési rendszer bevezetését.
A fejlesztési forrásokról hozzáférhető nemzeti nyilvántartásokban pedig gyakran minisztériumok, önkormányzatok vagy nagyvállalatok szerepelnek, és a valódi pénzfelhasználók rejtve maradnak a nyilvánosság előtt – írja a Népszava.
A brüsszeli székhelyű Európai Politikai Tudományok Központja (CEPS) kutatóintézet az Európai Parlament megbízásából megpróbált utánajárni, hogy kik a közösség mezőgazdasági és kohéziós kifizetéseinek legnagyobb haszonélvezői. A szakértők a kohéziós alapokból 2014-2020 között részesülő 500 ezer magán- és jogi személy, illetve a mezőgazdasági támogatásokat 2018-2019-ben elnyerő 10 millió kedvezményezett adatainak eredtek a nyomába. A még nem végleges összeállításban az egyes tagállamok 50-50, 2019-ben legsikeresebb pályázóját tüntették fel, akik azonban nem feltétlenül a kifizetések közvetlen címzettjei.
A mezőgazdasági és kohéziós alapok felhasználóiról 292-féle nyilvántartást vezetnek az uniós országok. A tanulmány szerzői szerint ezeknek a regisztrációs rendszereknek a zöme nem alkalmas a brüsszeli források végső kedvezményezettjeinek azonosítására. A rájuk vonatkozó információk jelenleg elérhetetlenek a közvélemény számára, de az uniós szabályok sem követelik meg a nyilvános tájékoztatást azokról, akik végül zsebre teszik az uniós pénzt. A tagországoknak csak arról kell beszámolniuk, hogy mely jogi vagy természetes személyek nyerték el a támogatást, de ezek gyakran nem a végfelhasználók. A nyilvántartásokból hiányoznak a vállalkozások tényleges tulajdonosainak adatai is.
Az átláthatatlan nyilvántartások pedig hozzájárulnak a visszaélések, a csalások és az összeférhetetlenség eseteinek elleplezéséhez az EP költségvetési ellenőrzési bizottságának elnöke, a bajor kereszténydemokrata Monika Hohlmeier szerint.
A CEPS vizsgálata alapján, Magyarországon az egyedi agrártámogatásoknál a legtöbb uniós támogatást régi-új agrárbárók kapják. Az jól látható, hogy lista élén szereplő cégek korábbi állami gazdaságok jogutódjai. Míg Csányi Sándor esetében a vagyonosodás nagyrészt piaci alapon ment végbe, addig a többi agrárbáró a NER része, és meggazdagodásuk mögött vaskos közpénzek, valamint közbeszerzések vannak.
Az agrárpénzeknél jóval nagyobb kohéziós támogatásoknál majdnem teljes az állami uralom a TOP 10-es listán. A legtöbb pénzt, 1, 4 milliárd eurót -– 2019-es árfolyamon számolva 467 milliárd forintot –, a Magyar Fejlesztési Banknak folyósította Brüsszel. És a problémák itt kezdődnek. Azt már az EU nem látja, hogy az MFB által kezelt 1,4 milliárd eurónak mi lett a sorsa. A lista második és ötödik helyén is a Nemzetgazdasági Minisztérium szerepel összesen 380 milliárd forinttal, amely számos operatív program irányítója, vagyis a pénzeket a hazai rendszereken belül pályáztatta meg. (Vélhetően ennek jogutódjáról, az Innovációs és Technológiai Minisztériumról van szó)
A Nemzeti Infrastruktúra (NIF) Zrt. összesen 224 milliárd forintnyi uniós támogatást szívott fel – ezek a pénzek út- és vasútfejlesztések révén a NER építési vállalkozásihoz kerültek, csakúgy mint a Magyar Közút 52 milliárd forintos támogatása, ám mindez már nem látszik Brüsszelből, így nem is ellenőrizhető, hogy mely gazdasági csoportok a végső haszonélvezői az uniós támogatásoknak. Nagyobb egyedi támogatást kapott még 2019-ben BKV Zrt. és a Debreceni Egyetem is. A lista 10.-20. helyén azonban már önkormányzatok találhatóak.
