CEU-ügy: A nemzetközi nyomás már veszített az erejéből

HírKlikk 2018. november 21. 07:27 2018. nov. 21. 07:27

„Nehéz szembeszállni a csúsztatásokkal, a jogi szabályokat és a felsőoktatás normáit figyelmen kívül hagyó megnyilvánulásokkal. Érvelünk, ameddig csak lehet” – mondja még mindig Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese. A Sztárklikknek adott interjújából átsüt, hogy még mindig szeretné remélni, hogy maradhatnak Budapesten, de erre vajmi kevés esélyt lát. Intenzív tárgyalások kezdődtek az osztrákokkal, s december 1-je még mindig december 1-je. S hogy miért történt, ami történt-történik? A latolgatás során szóba került a tavaszi parlamenti választás, színjáték és megvezetés, az oroszoknak tett gesztus, a Soros kampány és persze a propaganda gépezet kérdése is.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter gyakorlatilag azt tudatta, hogy a kormány nem írja alá New York állammal a megállapodást, amely lehetővé tenné a CEU Budapesten maradását. Önök a CEU-nál mit tudnak erről? Megkeresték Önöket a kormányzat részéről az utóbbi napokban ez ügyben? Jelezték, hogy lezárták az ügyet?

Mi is csak a sajtóban olvastunk róla. Normál ügymenetben az Oktatási Hivatalnak kellene vizsgálnia, hogy teljesülnek-e a működésünk törvényi feltételei. Furcsállom is, hogy a külgazdasági és külügyminiszter hivatalos vizsgálat nélkül is nyilatkozik ilyen szakmai kérdésekben. Bár a miniszter úr megfogalmazása, miszerint  „egyelőre mi, a magunk részéről bizonyítottnak nem látjuk” mintha nyitva hagyott volna egy kiskaput, a kormány alapvetően azt kommunikálja különböző módokon, hogy  ne számítsunk arra, hogy aláírják ezt a nemzetközi megállapodást.

Az Oktatási Hivatallal már nem állnak kapcsolatban?

Jelenleg nem. Korábban azonban azt tudatták, hogy 2019 január elseje előtt biztosan nem fognak foglalkozni a kérdéssel. Többször is leszögezték, hogy semmilyen vizsgálatot nem folytatnak a CEU-val kapcsolatban.

Akkor Önök még mire várnak egyáltalán?

A nemzetközi megállapodást attól függetlenül is alá lehetett volna írni, hogy január elsején elkezdődik egy vizsgálat, hiszen bár a törvény előír nemzetközi megállapodást és amerikai oktatási hátteret, a kettő sorrendiségével nem foglalkozik. Nem volt még semmilyen amerikai oktatási tevékenységünk tavaly, július-augusztusban, amikor pedig a magyar kormány küldöttsége mégis azt vetítette előre, hogy már őszre – tavaly őszre –alá lesz írva a nemzetközi megállapodás, és a Parlament novemberre már ratifikálja is. Ebből is látszik, hogy politikai döntést hoz a kormány a CEU ügyében, és politikai döntés eredményeként áll el a korábbi aláírási szándékától. Vagyis politikai a döntés eredménye lesz, hogy a továbbiakban a CEU Magyarországon amerikai oktatási intézményként nem működhet.

De mi ennek az oka? Mi az ősbűnük? Soros személye vajon?

Nem tudom – és ezt őszintén módon. Megpróbáltunk érdeklődni, hogy van-e valaki a döntéshozók körében aki érti és átlátja a CEU elleni támadás logikáját, de az a benyomásunk alakult ki, hogy még a miniszterelnök úr környezetében sem igazán értik, hogy miért nem jöhetett létre a megállapodás és egyáltalán mire megy ki a játék.

Csak mert Soros?

Egy bizonyos szinten nagyon is logikus a dolog, hiszen évek óta nagyon intenzíven folyik a Soros-kampány. Bár ezt a kampányt akár a CEU belekeverése nélkül is lehetett volna folytatni. Az pedig, hogy a kormány tavaly nyáron elkezdte a tárgyalásokat New Yorkkal, még arra utalt, hogy kész ésszerű kompromisszumokra.

De hát mi történt azóta?

Sok minden történhetett amiről mi nem tudunk, de a legalapvetőbb történés a parlamenti választás – egy olyan választás, amely után a kormány úgy érezheti, hogy senkivel és semmilyen kérdésben nem kell kompromisszumot kötnie. Persze az sem kizárható, hogy az egész elejétől fogva csak színjáték volt.  A kormányzati delegáció valószínűleg jószándékkal tárgyalt, és talán maga sem tudta, hogy feleslegesen, mert a kormány végül nem szándékozik aláírni a kidolgozott megállapodást. Ebben az értelemben talán mindannyian meg lettünk vezetve. Nem lehetetlen, hogy a fontos döntések a propagandaminisztériumban születtek, hiszen láthatjuk, hogy a Soros-kampány sokat hoz a kormány konyhájára. Végül pedig  elképzelhető, hogy azoknak van igazuk, akik az orosz szálat vélik fontosnak, s a CEU ellenes kampányról azt gondolják, hogy jól illeszkedik az orosz vezetés kegyeit kereső gesztusok sorába.

De hát a Szentpétervári CEU végül megmenekült...

Igen, ennyiben még az oroszok is jobb példával járnak elől. Persze az ottani egyetem kénytelen volt elfogadni, hogy nem működhet igazán autonóm felsőoktatási intézményként, egyeztetnie kell tevékenységének bizonyos részleteit a moszkvai kormánnyal. A budapesti CEU esete más, már csak azért is mert uniós tagállamban működünk. Mi mindig abból indultunk ki, hogy az egyetemünknek csak azt kell figyelembe vennie, ami oktatási, akadémiai, kutatási és jogi szempontból indokolt.

Mi most  a menetrendük?

Még várunk...

Ezt komolyan mondja?

El kell ismernem, minden abba az irányba mutat, hogy a kormány nem fogja megtűrni a CEU-t Magyarországon amerikai intézményként. Ugyanakkor az ember még most is némi reményt merít a hazai és a nemzetközi szolidaritásból. Nap mint nap kapunk leveleket, üzeneteket, legutóbb éppen az Európai Egyetemek Szövetségétől, amelyek írói nagyon határozottan kiállnak mellettünk. A közvéleménykutatások eredménye szerint a kérdés iránt érdeklődő magyar állampolgárok is problémásnak tartják a kormány eljárását CEU-ügyben. Ez a két nagyon fontos tényező –a külföldi és a hazai hozzáállás – feltételezhetően alakítja a kormány gondolkodását is. De ha nem, nekünk akkor is működnünk kell. S ahogy halad előre az idő, egyre több energiát kell az új körülmények kialakítására fordítanunk.

Ön még reménykedik abban, hogy külső, belső nyomásra kinyílhatnak még kiskapuk? Hogy esetleg a kormány megtalálja azt a kibúvót, amivel arcvesztés nélkül lehetővé tenné a CEU amerikai intézményként való működését a jövőben?

Elvi esélyt még látok. Gyakorlatit már egyre kevésbé.

Akkor a menetrend szerint jön december 1., s a CEU elkezdi a költözést? Miért pont december 1.?

Egyszerűen szeretnénk ha megszűnne ez a bizonytalanság, és szeretnénk egyértelmű paraméterekkel dolgozni. December 1. után – ha csak nem lesz valamilyen pozitív elmozdulás addig – abból indulunk majd ki, hogy amerikai intézményként már nem működhetünk Magyarországon.

És ha a kormány december 5-én bejelenti, hogy mégis aláírja a megállapodást?

Nem tudom, hogy meddig lesz visszafordítható a Bécsbe való költözés folyamata. Egy sor új, eddig soha fel ne merült logisztikai, jogi kérdést kell megválaszolni, megoldani. Nemcsak nekünk, másnak sem igen van tapasztalata abban, hogy hogyan kell átvinni egy egyetemet egy országhatáron. Sok függ az új vendéglátóinkkal, az osztrákokkal való megbeszélésektől is. Ők nagyon komoly energiákat készek áldozni arra, hogy megfelelő otthont biztosítsanak a CEU számára Bécsben. Az előkészítés és az itthoni oktatás folyamata párhuzamosan megy, de lesz majd egy pont, amikor már az osztrák partnerrel való udvariasság miatt sem lehet megállni. Hogy ez a pont mikor érkezik el, azt mi sem tudjuk. Mindenesetre a napokban már egy komolyabb tárgyalássorozat kezdődött a lehetséges költözés mikéntjéről.

Mennyiben befolyásolja a költözés folyamatát, hogy Soros György vasárnap és hétfőn Bécsben tárgyalt, mégpedig a legmagasabb szinten, nem csak az oktatásért felelős miniszterrel, hanem a kancellárral is?

Én csak annyit tudok erről mondani, hogy egyértelmű a jóindulat osztrák részről, örömmel várnak minket, s úgy vélik, hogy az osztrák felsősoktatásnak jót tenne egy ilyen típusú intézmény az osztrák egyetemek sorában. Mi is úgy látjuk, hogy van olyan dolog, amit mi tudunk, ami jól kiegészíti az ottani kínálatot. Jó eséllyel sikeres kampusz lesz a bécsi.

Mit lehet tudni a költözésről?

Amit most tudunk: ha az engedélyünket itt bevonják akkor 2019 szeptemberében az új diákoknak Bécsben kell beiratkozniuk, ellenkező esetben nem kaphatnának amerikai diplomát. Fontos emlékeztetni arra, hogy miután a CEU a kezdetekről amerikai egyetem volt, számunkra az nem opció, hogy amerikai intézményként ne működjünk. Miután pedig Ausztria lehetőséget ad erre, ezért nagy valószínűséggel ezt kihasználva jövő szeptemberben már Bécsben fogadjuk az új diákokat. Azt is szeretnénk egyébként – s ezt kifejezetten kívánatosnak tartjuk –, hogy ezek a diákok egy időt eltöltsenek itt, Budapesten is, hiszen nagyszerű infrastruktúrát építettünk ki a magyar fővárosban, kiváló a kampuszunk, a könyvtárunk, stb. S persze a kollégák sem fognak máról holnapra családostól Bécsbe költözni, a következő évek nagyrészt az ingázásról fognak szólni. Reményeink szerint nem csak mi járunk majd át oda tanítani, hanem a diákok is ide, tanulni. Tervezzük egyébként azt is, hogy Ausztriában is akkreditáltatunk képzéseket, megőrizve az amerikai és a magyar akkreditációt.

A terveket hallgatva, úgy látom, nem igazán lát már esélyt arra, hogy ne kelljen költözni. Jól látom?

Sokszor jeleztük, hogy szeretnénk közös megoldást találni a kormánnyal. Véleményem szerint összhangba lehetett volna hozni az eddigi működési rendet és az újfajta felsőoktatási elképzeléseket. De soha nem volt lehetőség arra, hogy a konkrét szabályokról mandátummal rendelkező partnerekkel tárgyaljunk. Az egyetlen komoly reményünk a nemzetközi megállapodáshoz fűződött, ami – a jelek szerint – nem fog létrejönni. Pedig jogilag számos megoldás elképzelhető lenne. A minékhez hasonló nemzetközi és magyarországi jóváhagyással, nemzetközi deklarációval, parlament által megszavazott döntéssel egyetlen más külföldi egyetem sem rendelkezett. Emiatt aztán az újabb nemzetközi megállapodás követelménye a CEU esetében a legkevésbé indokolt. De még ha lenne is értelme, a magyar kormány láthatóan nem hajlandó egy ilyet aláírni. Sajnos jogi segítséget sem kaptunk az ügyben.

Ez alatt mit ért?

Fordultunk például az ombudsmanhoz, aki az Alkotmánybírósághoz irányított minket, az AB pedig a Luxemburgi Bírósághoz, amely ki tudja, mikor dönt a kérdésben, s kérdés, dönthet-e egyáltalán, hiszen abban a kérdésben, hogy alaptörvénybe ütközik-e a Lex CEU az európaiak nem illetékesek. Ha a törvény alkotmányosságát gyorsan megvizsgálták volna, akkor talán az elmúlt két minden zűrzavara elkerülhető lett volna.

És az európai jog sem segít?

Az alapdilemmákra a magyar intézményeknek kellene válaszokat adniuk.  A Velencei Bizottság már adott egy javaslatot a magyar kormánynak: igen határozottan azt mondta, hogy indokolatlan, nem csak gyakorlati szempontból, hanem az alapjogokat tekintve is, egy 25 éve az országban működő és elismert egyetemtől olyan plusz igazolásokat kérni, mint amilyeneket az újaktól kérnek bizonyos országok. Egyben javasolták, hogy a kormány – még ha meg is tartja a törvényt – alkalmazza a jövőre nézve, nem pedig visszamenőlegesen. És hiába mondták korábban a kormány tagjai, hogy a Velencei Bizottság véleményét tiszteletben fogják tartani, nem tették. Furcsa hozzáállásnak tartom azt is, hogy  miközben például az ukrajnai nyelvtörvénnyel kapcsolatban a magyar kormány – valószínűleg jogosan – éppen azt kifogásolta, hogy nem egyeztettek az érintettekkel és nem követték a Velencei Bizottság ajánlásait, a mi esetünkben pontosan ez történt a törvény megalkotásakor.

Lát-e bármi esélyt arra, hogy ha egyszer kivonulnak, akkor valaha esetleg visszatérhetnek?

Erre nem tudok válaszolni, az biztos, hogy ez rengeteg technikai és szervezési kérdést felvetne.

Mit veszít Magyarország a CEU amerikai részlegének a kivonulásával?

Leginkább Magyarország imázsa forog kockán. Ahogy Navracsics Tibor volt fideszes politkus, ma Európai Biztos mondta: nem örülne, ha Magyarországról az embereknek az jutna az eszébe, hogy elüldöztek egy egyetemet. Szomorú látni azokat a lépéseket amelyek  Magyarország korábbi barátait ellenséggé, gyanakvó szomszédokká változtatják. Annak az országnak amelyikben politikai motiváció alapján avatkozik bele a kormány egyetemek életébe és töröl el már akkreditált szakokat nem lesz jó a renoméja, és ennek a végén mindannyian megisszuk a levét. Minden magyar kutató, felsőoktatási intézmény meg fogja szenvedni ezt a lépéssorozatot, ki fog hatni a nemzetközi kapcsolatainkra. És végül, de nem utolsósorban: a CEU igen szoros kapcsolatokat alakított ki a magyar egyetemekkel, közös könyvtáraink vannak, rengeteg pénzt fordítunk közös konferenciákra, kutatásokra, a doktorandusz végzős hallgatóink ingyen tartanak angol nyelvű kurzusokat a magyar egyetemeken – megpróbáltuk magunkat hasznossá tenni a felsőoktatási szférában. Ez a tevékenységünk most bizonytalanná vált.

Nem reménykedik egyfajta nemzetközi nyomásban? Például közismert, hogy mit gondol a CEU-ügyről a Trump-adminisztráció és Brüsszel is. Ez sem számít?

Attól tartok ezek a tényezők már vesztettek erejükből. Az eddig érkezett jelzéseket,  mint például az új budapesti amerikai nagykövet megnyilvánulásait, végső soron a kormány figyelmen kívül hagyta. Én inkább arra számítok, hogy a kormány a PR-ra fog nagy energiát fordítani. Valószínűleg azt fogják hangsúlyozni, hogy miután most a Közép-európai Egyetem nem zár be, drámai beavatkozás nem történt. Ez persze tényszerűen nem lesz igaz, de akik nem ismerik az egyetemünk belső működését, azok talán el fogják hinni. Én inkább propaganda megoldásokra számítok tehát, mintsem komoly törekvésekre a kormány részéről arra, hogy megtaláljuk a jogi kereteket a CEU budapesti működésének fenntartásához.

PR-rel szemben mit tudnak tenni? Tudnak-e bármit is tenni?

Valóban nehéz szembeszállni a csúsztatásokkal, a jogi szabályokat és a felsőoktatás normáit figyelmen kívül hagyó megnyilvánulásokkal. Érvelünk, ameddig csak lehet.

Szerző: N. Vadász Zsuzsa