Cilike, Toncsi és a körözési plakátok
Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, a HVG-címlapok plakátjai negyven év után lekerültek a hirdetőoszlopokról, ugyanis a Mészáros-birodalom által beszippantott Mahir egyoldalúan és azonnali hatállyal, jogszerűtlenül felmondta a kiadóval kötött szerződést.
Ez a magyar sajtószabadság végleges felszámolása felé indított jelentékeny lépés ihlette meg Konok Péter történészt, aki egy képzeletbeli beszélgetésben írta le a HVG-plakátok betiltásának a körülményeit:
- Toncsikám, lelkem propagandaminisztere!
- Tessék Cilikém, te sellőlábú Ariel, te.
- Azt hallom, megtiltottad, hogy a rólam készült képekkel legyen tele az ország. Hát már nem szereted a te kis aranypikkelyes csibebogaradat?
- Életem C-dúr szonátája, hát hogyne szeretnélek? De azokon a képeken gúnyt űztek belőled.
- Nem is! A hajamban pénz, az egyik kezemben szép, színes virág, a másikban egy nagy, fehér mobiltelefon... Toncsimoncsi, veszünk olyan nagy, fehér mobiltelefont?
- Az a virág egy tollseprű, a telefon meg egy vasaló, emeltdíjas hívásocskám.
- Fúúú... de durva, mint a proliknál? Tóni, te olyan okos vagy! Honnan tudod?
- Szóltak, aztán rágugliztam. Képkeresővel.
- Aszta, fogadjunk, hogy te egy mamutot is le tudnál bunkózni!
- Persze, cukormázas édestészta, bármikor, az teljesen veszélytelen: a mamutok nem értik ám, ha lebunkózom őket.
- De azért én szerettem volna, ha kint van a képem a falakon. Mondjuk, a tiéddel együtt, az olyan ari-cuki volna... talán még a főnöködé is ott lehetne, azé a morcos duci mackóé!
- Ari-cuki?! Cilikém, ha ilyet látsz, pakold össze azonnal a brilleket a legnagyobbik luívuittonba, és futás a helikopterhez!!!
- De miért, Tóni?
- Mert azok már a körözési plakátok lesznek.
