Csak a száját figyeljék Orbánnak

Németh Péter 2019. június 25. 14:25 2019. jún. 25. 14:25

Most, hogy Soros György fia megszólalt Budapesten, adott némi muníciót a kormánynak – Kovács Zoltán szóvivő erejéből egy bágyadt megjegyzésre futotta -, de valóban jól látható, hogy a sorosozás leáldozóban van. A kormány kommunikátorai egyre kevesebbet beszélnek az amerikai milliárdosról, ami persze nem jelenti azt, hogy ne vennék elő őt újra, ha a helyzet úgy kívánja, vagy úgy ítélik meg, hogy nincs más fegyver a kezükben.

A bevándorlás tematikája így is bőven túlhordta önmagát; amit lehetett kihoztak belőle Orbánék. Lássuk be: sokszor hittük azt, hogy ebben már nincs tartalék, de tévedtünk: mindig találtak újabb és újabb fogást a migráció kínálta lehetőségekben. Hiába nem is találkozott már szinte egyetlen magyar ember sem bevándorlóval, illegálissal pedig végképp nem, mindez nem zavarta a miniszterelnök elképzeléseit. Ha ő egyszer úgy döntött, hogy a magyar ember elég buta ahhoz, hogy higgyen neki, akkor ezt ő ki is fogja használni.

Vajon tévedett?

Most ugye azt a kérdést kellene feltennem, majd megválaszolnom, hogy a magyar ember tényleg eléggé buta-e ahhoz, hogy elhiggyen olyasmit is, amit amúgy ő maga nem tapasztal, de én szeretném kikerülni ezt a témát. Kikerülöm, mert senkit nem akarok megsérteni, legfeljebb az bosszant és fáj, hogy a magyar kormány feje valóban nem sokat gondol alattvalói szellemi képességeiről. Ő azt tanulta – legutóbb hosszan bemutattuk egyik alapkönyvének, a Hatalomnak a tapasztalatait -, hogy az emberek, ha sokszor és erőteljesen ismételsz nekik valamit, akkor is el fogják fogadni állításaidat, ha maguk korábban az ellenkezőjéről voltak meggyőződve. Vagyis az a helyzet, hogy általában a diktátorok, az egyszemélyi vezetők azok, akik tudják, miként kell és lehet manipulálni a népet. Illetve nyilván mások is tudják, de egy demokrata igyekszik ezt a csapdát elkerülni. Mert csapda ez, hiszen eléggé vonzó tud lenni, ha olcsó hazugságokkal is lehet hatni a választókra.

Szóval ne várják tőlem, hogy lebutázzam, vagy felmentsem a magyar embereket; ilyenek vagyunk. És, ha ilyenek vagyunk, vagy ilyenek maradunk, mindig lesznek olyanok, akik kihasználják a gyengéinket. Ilyen egyszerű a magyarázata annak, miért működik immár több, mint négy éve az idegengyűlölet propagandája, és miért működik minden olyan manipuláció, amely erre a tulajdonságunkra, vagy az irigységre apellál, netán a zsebünkről szól, hamis módon persze.

Most például, a bevándorlás ügye átmenetileg háttérbe szorult, Orbán azonban újra elővette a rezsicsökkentés ügyét. Azért fúrja az Európai Unió klíma megállapodását, hogy újabb pénzeket húzzon le a szövetségtől. És azzal a képtelen állítással, hogy a megállapodás veszélyezteti a rezsicsökkentést, miközben ahhoz nyilvánvalóan semmi köze nincs. Vagyis a mi miniszterelnökünk újra ostobának tekint bennünket; úgy véli, hogy azzal tud maga mellé állítani mindenkit, ha elhiteti, hogy az Unió el akarja venni a családoktól – a magyar emberektől! – azt a pénzt, amelyet az ő jó kormányuk odaadott nekik.

Nemzetközi szinten mindenki tudja, hogy Orbán blöfföl, őt azonban ez egy cseppet sem érdekli, mert tudja, hogy a lakosságot manipulálni tudja. Mert nem ért a dolgokhoz, elfogadja, hogy azért lesz majd drágább az áram, mert az Unió a felmelegedés problémáját felnagyítva akar döntéseket hozni, és inkább ellehetetleníti a magyar családokat, azért, hogy érvényesítse akaratát.

Megismétlem: a rezsinek a globális felmelegedéshez az égegyadta világon semmi köze nincs. Mint ahogy a bevándorlóknak sincs Magyarországhoz. Orbán azonban mindaddig fenntartja ezeket a témákat, ameddig megteheti, hogy hülyének néz mindenkit, ameddig manipulálhatónak tartja a választókat.

Szeretném ideírni a végére: már nem sokáig. Tartok azonban tőle, hogy ez nem lenne több egy vörös faroknál, amelynek semmi köze a valósághoz. Így aztán csak annyit írok ide, Rodolfo után szabadon: csak a száját figyeljék, mert hamis.