Csenyéte, ahonnét már Isten is elköltözött (I. rész)
|
2017. augusztus 7. 20:01
2017. aug. 7. 20:01
Oláh Endre, a Tápióbicskei Roma Önkormányzat elnöke hívott el, erre a múltbéli útra, Csenyétére, hogy én is szembesüljek azzal, Budapesttől mindössze 223 kilométerre, a szlovák határtól egy kőhajításnyira megállt az idő. Egy ilyen út sokkal több annál, minthogy "szegény embereknek adományt viszünk", egy ilyen út rengeteg kérdést felvet önmagunkkal szemben is.
Leharcolt kisbusz, hozzáillő utánfutóval, mindkettő megpakolva adománnyal, hajnali 5 óra, indulunk Tápióbicskéről, a volánnál Oláh Endre tele energiával, életkedvvel. Én nem annyira, álmos vagyok, nem ittam kávét, és bár hajnal van, de már most érezni, hogy ma is kánikulai meleg lesz. Kísérőink is vannak, Gallai Ágnes és Lakatos Dezső, akik szintén a Tápióbicskei Roma Önkormányzat munkatársai.
Endrét kérdezem, hogy cigányként érez valamilyen megkülönböztetést, éri valamilyen hátrány Magyarországon? Lelkem mélyén azt várom, hogy hátha azt mondja, hogy nem, de szavaival hamar letöri reményem szarvait.
- Folyamatosan. Nézd, rengeteget vezetek, de szinte nincs nap, hogy ne állítanának meg, sokszor utánam fordul a rendőrautó és csak utánam. Kérdezem, miért?
- Akkor te azt mondod, van rasszizmus Magyarországon?
- Persze, hogy van! A cigányember egészen másfajta elbírálás alá esik egy hivatali ügyintézésnél, egy közúti igazoltatásnál, de akár egy szimpla vásárlásnál is, mint egy nem cigány. Elmondhatom neked, hogy a "migráns" válság egyetlen nyertesei mi voltunk, mert amíg ezekkel a szerencsétlen sorsú, menekült emberekkel foglakozott a politika, média, az emberek, addig nem ránk irányult a rasszizmus okozta gyűlölet. Most, hogy ez lecsengett, a gyűlölet megmaradt, és érezzük, naponta érezzük.
- Elég keményen hangzik!
- Kemény is. Tudod az általánosítás a legrosszabb, hogy összemosnak engem is egy Farkas Flóriánnal, vagy egy megérdemelten börtönben lévő cigánnyal. Én nem "ilyenek a cigányok" vagyok, hanem Oláh Endre. Felháborít, és roppant megalázónak tartom, hogy a bőrszínem a származásom alapján előre ítéletet mondanak felettem! Hidd el, én ugyanúgy utálom, mint minden normális ember, amit látok az országban. Utálom, hogy Farkas Flóri milliárdokat lop, vagyis nem ő, ő csak a dísz cigány, akit lehet mutogatni, mint a bazári majmot, de miatta rám is ferdén néznek, amikor adományt gyűjtök.
- Rengeteg indulat van benned.
- Igen, mert belegondolok abba, hogy abból a pénzből, amit papíron a cigányság helyzetének javítására fordítottak, abból valójában mit lehetett volna elérni. Milliárdok, érted, milliárdok csusszantak zsebekbe. Azt is elmondom hogyan, mert látom, mert velem is próbálkoztak.
- Figyelek.
- Nem egyszer kerestek meg, hogy osszak ki adományt, ruhaneműt, műszaki cikket, pénzt, stb. X segélyszervezet nevében, úgy, hogy dokumentáljam le a lopást, fotóval, beszámolóval az adományosztásról.
- Nem értem!
- Elmondom. Idehoznak, nekem papíron mondjuk 10 millió forintértékben adományt, de ami idejön, az már csak 5 millió érték. Az én feladatom az lenne, hogy átvegyem a tíz millió értékű adományt és kiosszam, magyarul, mikor megtörténik az adomány kiosztása, valakik 5 millió forinttal gazdagodtak.
- Akkor ez nagyon jó üzlet valakiknek!
- Igen, az. Szerinted hány kézen megy át, és fogy el így, a cigányoknak, menekülteknek, szegényeknek, hajléktalanoknak szánt adomány? 4 éve csinálom, így már sok mindent láttam ebből, de hiába mondom el neked is, csak egy cigány "szavai", amit nem kell komolyan venni, mert úgyis "hazudik".
- Én komolyan veszlek, és szerintem az olvasók is, mit tanácsolsz, akkor például én, hogyan segítsek adománnyal, ha akarok?
- A saját gyakorlatunkat tudom elmondani. Mi, minden bejövő adományt visszaigazolunk, fotózunk, sokszor az adományozókkal együtt segítünk, átláthatóak vagyunk, mint az üveg.
- Magyarul, ha én adományozok a Tápióbicskei Roma Önkormányzatnak, akkor nyomon tudom kísérni az adományom útját, vagy akár részt is vehetek a kiosztásában?
- Igen, és én mindenkinek ezt tanácsolom, nem egy konténerbe bedobni, hanem átlátható segélyszervezetekhez kapcsolódni, és velük együttműködve részese lenni annak, hogy adni jó!
- Te miért teszed ezt?
- Azért, mert amikor én voltam irgalmatlan mélyen, nekem is segítettek, mert ilyen vagyok, mert nem mindegy, hogy mit látnak a gyerekeim, mert nem mindegy, hogy milyen nyomot hagyok magam után.
- Főállásban csinálod?
- Nem. Főállásban munkásokat szállítok, másoknak segíteni az szerelem, az hobby, aki egyszer bele kostól abba, hogy milyen jóérzés, amikor ténylegesen segítesz, amikor nem csak szimplán odaadsz egy ruhát, pénzt, hanem azt is látod, hogy ez eljut valahová, ahol akár magát az életet jelentheti, fantasztikus érzés.
- Neked ez jelenti az életet, ahogy beszélsz róla, látszik.
- Igen, és az a jó, hogy a párom is partner ebben, tehát van egy megfelelő családi háttér is, mert azért nehéz hobby is ez, amivel szinte mindig van valamilyen feladat.
- Most Csenyétére megyünk, miért?
- Ahogy nekünk is segít a nyilvánosság, úgy mi is figyeljük a riportokat, híreket. Láttunk egy kisfilmet valamelyik internetes oldalon Csenyétéről, egy itt élő családról, és úgy döntöttünk segítünk, most lemegyünk, megnézzük, hogy mennyire valós a riport, viszünk olyan dolgokat, aminek szerintünk hasznát látják. Utána pedig, ha már látjuk a valós állapotokat, akkor kitaláljuk, hogy tudunk valójában segíteni. Nem csak halat akarunk adni, hanem hálóval is meg akarjuk tanítani a halászatot. Annak értelme nincs, ha csak egy lyukas kádba dobáljuk bele azt, amit mások adnak.
Miskolc után egyre jobban gyérül a forgalom, működik az orosz légkondi (letekert ablak), de a menetszél is forró, pedig még nincsen dél, enyhülést nem ad. Mi sem beszélgetünk annyira intenzíven, mint az út elején, inkább csak a tájat nézzük, merengünk és pihegünk.
Azután még egy kanyar, még egy emelkedő, már csak egy autónyi széles az út, majd a dombtetőről meglátjuk a végcélt, Csenyétét, Magyarország legszegényebb települését.
folytatás holnap...
Endrét kérdezem, hogy cigányként érez valamilyen megkülönböztetést, éri valamilyen hátrány Magyarországon? Lelkem mélyén azt várom, hogy hátha azt mondja, hogy nem, de szavaival hamar letöri reményem szarvait.
- Folyamatosan. Nézd, rengeteget vezetek, de szinte nincs nap, hogy ne állítanának meg, sokszor utánam fordul a rendőrautó és csak utánam. Kérdezem, miért?
- Akkor te azt mondod, van rasszizmus Magyarországon?
- Persze, hogy van! A cigányember egészen másfajta elbírálás alá esik egy hivatali ügyintézésnél, egy közúti igazoltatásnál, de akár egy szimpla vásárlásnál is, mint egy nem cigány. Elmondhatom neked, hogy a "migráns" válság egyetlen nyertesei mi voltunk, mert amíg ezekkel a szerencsétlen sorsú, menekült emberekkel foglakozott a politika, média, az emberek, addig nem ránk irányult a rasszizmus okozta gyűlölet. Most, hogy ez lecsengett, a gyűlölet megmaradt, és érezzük, naponta érezzük.
- Elég keményen hangzik!
- Kemény is. Tudod az általánosítás a legrosszabb, hogy összemosnak engem is egy Farkas Flóriánnal, vagy egy megérdemelten börtönben lévő cigánnyal. Én nem "ilyenek a cigányok" vagyok, hanem Oláh Endre. Felháborít, és roppant megalázónak tartom, hogy a bőrszínem a származásom alapján előre ítéletet mondanak felettem! Hidd el, én ugyanúgy utálom, mint minden normális ember, amit látok az országban. Utálom, hogy Farkas Flóri milliárdokat lop, vagyis nem ő, ő csak a dísz cigány, akit lehet mutogatni, mint a bazári majmot, de miatta rám is ferdén néznek, amikor adományt gyűjtök.
- Rengeteg indulat van benned.
- Igen, mert belegondolok abba, hogy abból a pénzből, amit papíron a cigányság helyzetének javítására fordítottak, abból valójában mit lehetett volna elérni. Milliárdok, érted, milliárdok csusszantak zsebekbe. Azt is elmondom hogyan, mert látom, mert velem is próbálkoztak.
- Figyelek.
- Nem egyszer kerestek meg, hogy osszak ki adományt, ruhaneműt, műszaki cikket, pénzt, stb. X segélyszervezet nevében, úgy, hogy dokumentáljam le a lopást, fotóval, beszámolóval az adományosztásról.
- Nem értem!
- Elmondom. Idehoznak, nekem papíron mondjuk 10 millió forintértékben adományt, de ami idejön, az már csak 5 millió érték. Az én feladatom az lenne, hogy átvegyem a tíz millió értékű adományt és kiosszam, magyarul, mikor megtörténik az adomány kiosztása, valakik 5 millió forinttal gazdagodtak.
- Akkor ez nagyon jó üzlet valakiknek!
- Igen, az. Szerinted hány kézen megy át, és fogy el így, a cigányoknak, menekülteknek, szegényeknek, hajléktalanoknak szánt adomány? 4 éve csinálom, így már sok mindent láttam ebből, de hiába mondom el neked is, csak egy cigány "szavai", amit nem kell komolyan venni, mert úgyis "hazudik".
- Én komolyan veszlek, és szerintem az olvasók is, mit tanácsolsz, akkor például én, hogyan segítsek adománnyal, ha akarok?
- A saját gyakorlatunkat tudom elmondani. Mi, minden bejövő adományt visszaigazolunk, fotózunk, sokszor az adományozókkal együtt segítünk, átláthatóak vagyunk, mint az üveg.
- Magyarul, ha én adományozok a Tápióbicskei Roma Önkormányzatnak, akkor nyomon tudom kísérni az adományom útját, vagy akár részt is vehetek a kiosztásában?
- Igen, és én mindenkinek ezt tanácsolom, nem egy konténerbe bedobni, hanem átlátható segélyszervezetekhez kapcsolódni, és velük együttműködve részese lenni annak, hogy adni jó!
- Te miért teszed ezt?
- Azért, mert amikor én voltam irgalmatlan mélyen, nekem is segítettek, mert ilyen vagyok, mert nem mindegy, hogy mit látnak a gyerekeim, mert nem mindegy, hogy milyen nyomot hagyok magam után.
- Főállásban csinálod?
- Nem. Főállásban munkásokat szállítok, másoknak segíteni az szerelem, az hobby, aki egyszer bele kostól abba, hogy milyen jóérzés, amikor ténylegesen segítesz, amikor nem csak szimplán odaadsz egy ruhát, pénzt, hanem azt is látod, hogy ez eljut valahová, ahol akár magát az életet jelentheti, fantasztikus érzés.
- Neked ez jelenti az életet, ahogy beszélsz róla, látszik.
- Igen, és az a jó, hogy a párom is partner ebben, tehát van egy megfelelő családi háttér is, mert azért nehéz hobby is ez, amivel szinte mindig van valamilyen feladat.
- Most Csenyétére megyünk, miért?
- Ahogy nekünk is segít a nyilvánosság, úgy mi is figyeljük a riportokat, híreket. Láttunk egy kisfilmet valamelyik internetes oldalon Csenyétéről, egy itt élő családról, és úgy döntöttünk segítünk, most lemegyünk, megnézzük, hogy mennyire valós a riport, viszünk olyan dolgokat, aminek szerintünk hasznát látják. Utána pedig, ha már látjuk a valós állapotokat, akkor kitaláljuk, hogy tudunk valójában segíteni. Nem csak halat akarunk adni, hanem hálóval is meg akarjuk tanítani a halászatot. Annak értelme nincs, ha csak egy lyukas kádba dobáljuk bele azt, amit mások adnak.
Miskolc után egyre jobban gyérül a forgalom, működik az orosz légkondi (letekert ablak), de a menetszél is forró, pedig még nincsen dél, enyhülést nem ad. Mi sem beszélgetünk annyira intenzíven, mint az út elején, inkább csak a tájat nézzük, merengünk és pihegünk.
Azután még egy kanyar, még egy emelkedő, már csak egy autónyi széles az út, majd a dombtetőről meglátjuk a végcélt, Csenyétét, Magyarország legszegényebb települését.
folytatás holnap...
