Csintalan Sándor: az maga volt a csoda, ahogy közösséget formált az előválasztás
Az előválasztást a legjobb eszköznek tartja Csintalan Sándor ahhoz, hogy a legjobb jelöltet találják meg egy politikai közösségben. A korábbi szocialista politikus szerint ez az igazi megoldás ahhoz, hogy a NER rendszerét el lehessen tüntetni. A Hírklikknek hozzátette, arra is jó, hogy a 2024-es önkormányzati választásokon a helyi civilek is esélyt kaphassanak arra, hogy képviselők vagy akár polgármesterek legyenek és felkészültebb lehetne az ellenzék az uniós képviselő megválasztásában is.
Alapvetően előválasztás-párti?
Igen. És Magyarországon különösen hasznos az előválasztás, mert sok helyen van politikai vita a jelölteket illetően, mert a pártosodás az nagyon sovány. Szándékos a jelző, mert a politikai közösségek szerveződésében sem jár élen a magyar társadalom.
Minden egyes településen kellene élni az előválasztás intézményével, vagy csak azokon a helyeken, ahol nincs megegyezés a jelölt személyében?
Ahol alapvetően evidens a jelölt vagy a jelöltek személye, ott nem szükséges előválasztás. Hozzáteszem, a helyi jelöltállítás nem válhat az országos politika részévé. A különböző pártközpontok mediálhatják a jelölteket, de ennél többet nem tehetnek. Az, hogy egy párt magát a legerősebbnek tartja, és ebből adódóan úgy gondolja, neki kell a legtöbb jelöltet állítani konszenzus vagy előválasztás nélkül, már csak azért sem lehetséges, mert elképzelhető, hogy nincs is mindenhol jó, erős jelöltje.
Tehát az előválasztást mindig a körülményekhez igazítva kell használni?
Igen. Ne feledjük, mennyi variáns lehet. Egy helyi közösségben lehet több alkalmas személy is, de van olyan település, ahol egyáltalán nincs alkalmas jelölt vagy éppen senki sem akar indulni. Olyan közösségek is vannak, ahol nyilvánvaló az egyetértés a jelölt személyét illetően. Az előválasztásnak akkor van különösen nagy szerepe és jelentősége, ha helyben több lehetséges jelölt van, és a helyi politikai élet úgy látja, érdemes lenne mobilizálni a közösséget, új embereket, arcokat találni.
Az MSZP folyamatosan hangoztatja, hogy meg kell tartani az előválasztás intézményét, nem csak a 2026-os országgyűlési választás előtt, hanem már a jövőre esedékes helyi választásokon is, sőt készülni kell az uniós képviselők választására is, mert egy gyors tollvonással a kormány úgy döntött, hogy – az „olcsóság” jegyében – egy és ugyanazon a napon, ugyanabban a fülkében döntsünk. Mennyire lesz a választóknak kedvük egy újabb előválasztáshoz?
Nagy értéknek tartom az előválasztást, szerintem nagyon sikeres volt nemcsak abból a szempontból, hogy megmozgatott több, mint nyolcszázezer embert, hanem abból is, hogy előkerültek új arcok is. Az tény, hogy az őszi előválasztás után nem született olyan eredmény, amit sokan vártunk, de ez nem annak következménye, hogy ez a szisztéma ne lenne jó és helyénvaló. Ez azért van, mert a résztvevők nem voltak őszinték. Az ellenzék a választói közhangulat nyomására állt össze, nem nagyon akarták és ez látszott is. Volt, aki ebbe belebukott, mint Márki-Zay Péter, de legalább előkerült, mint új arc. Viszont meglett az esély arra, hogy itt valamilyen változás történhet, úgyhogy az MSZP álláspontjával mélységesen egyetértek.
Mire alapozható az optimizmusa?
Ősszel, az előválasztáson, a majdnem kilencszázezer ember bizonyos pontokon közösséggé tudott formálódni, az csoda volt. De nem szabad elfelejteni, hogy például annak idején az egységes szakszervezeti mozgalom azért hullott szét, mert mindenki elnök akart lenni. A kooperációnak, az együttműködésnek, az önfeláldozásnak, annak, hogy a köz ügyeit alapvetően ne a saját karrierjéhez igazítsa valaki, nincs kultúrája Magyarországon és ez kicsiben megismétlődött.
Csalódott, hogy politikai vita tárgya az előválasztás?
Igen. A vita, amely most is van, politikapótlékként eszkalálódik. A politika érdemi tartalmával kellene foglalkozni és kellőképpen, erőteljesen hangsúlyozni, hogy a jelenlegi választási körülmények között csak egy az egy ellen lehet kiállni a választásokon.
