Csúcsra járatott semmitmondás

Sebes György 2021. június 17. 15:45 2021. jún. 17. 15:45

Óriási érdeklődés övezte az új amerikai elnök és az orosz államfő első személyes találkozóját. Joe Biden és Vlagyimir Putyin már régóta ismerik egymást, tudták tehát, mint várhatnak a másiktól. Nem is született különösebb meglepetés. Ez a genfi csúcs már nem olyan volt, mint a korábban megszokott, hasonló tárgyalások.

„Mikor történt meg utoljára, hogy két államfő több mint két órán át tárgyalt egymással? Nekem nem jut eszembe ilyen példa” – mondta az amerikai elnök. Ezzel lényegében össze is foglalta az orosz államfővel tartott genfi találkozójának lényegét. A személyes kapcsolatfelvétel mindenképpen hasznos. Ugyanakkor sokkal előbbre nem jutottak semmilyen ügyben. 

Sz. Bíró Zoltán történész, az orosz politikai egyik legjobb ismerője szerint sem történt semmi olyan, ami kommentálást igényelne. Már csak azért sem, mert a két elnök most egészen más körülmények között tárgyalt, mint bármelyik elődjük. A hatvanas, de akár a nyolcvanas években a világpolitika sorsát és helyzetét meghatározta egy-egy szovjet-amerikai csúcstalálkozó. Napjainkban is két nukleáris hatalomról van szó, de vezetőik már korántsem egyenlő pozícióból tanácskoznak. Az Egyesült Államok megmaradt annak, ami volt, a világ meghatározó államának, Oroszországot azonban már senki sem tekinti annak. Szent-Iványi István, az Új Világ Néppárt külpolitikai szakértője joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy Washingtonban Kínát tartják fő riválisuknak. Oroszországot viszont egy hanyatló hatalomként kezelik. 

Ebből a szempontból kétségkívül Vlagyimir Putyin nyert, már csak azzal is, hogy egyáltalán létrejött a genfi megbeszélés. Az amerikai elnökkel töltött több mint két óra pedig valóban úgy tüntethette őt fel, mint akinek fontos szerepe van a világban. Így már az sem számít, hogy a csúcstalálkozó minimális eredményeket hozott – ha egyáltalán annak lehet nevezni, hogy visszaküldik egymáshoz pár hete hazahívott nagyköveteiket és talán kicserélik néhány, a másiknál börtönben lévő állampolgárukat is. Ezen túl, viszont sokatmondó, hogy a tárgyalás után már külön-külön álltak az újságírók elé.

Joe Bidentől például megkérdezték, hogy most jobban bízik-e Putyinban, mint a találkozó előtt. A válasz az volt, hogy ez nem bizalom kérdése, hanem az érdekeké. Ő ismertette azokat az elveket, amelyek mentén együtt lehet működni Oroszországgal, mert – tette hozzá – fontosnak tartja, hogy ne legyen köztük félreértés. Azt is leszögezte, hogy a demokrácia, az emberi jogok kérdései továbbra is napirenden maradnak. Úgy fogalmazott, az amerikai külpolitika nem Moszkva ellen irányul, hanem az Egyesült Államokért. 

Vitás kérdések pedig voltak és a jelek szerint maradtak is a kétoldalú kapcsolatokban. Az egyik az ukrajnai orosz agresszió, ami nem csupán Washingtont aggasztja. Moszkva lépései ugyanis a nemzetközi jog súlyos megsértését jelentik. ahogy azt Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter és nagykövet is megjegyezte. De a folytatódó orosz fegyverkezés, vagy a bebörtönzött ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij sorsa is olyan probléma, amit nem lehet lesöpörni az asztalról, még ha ezúttal csak nagyon óvatosan érintették. Vlagyimir Putyin meg is jegyezte, „nagyon sok dolog van, amiben nem értünk egyet, de mindkét ország kész arra, hogy párbeszédet kezdjen és áthidalja a nézeteltéréseket”. Majd rögtön cáfolni igyekezett, hogy Oroszország lenne a központja az Egyesült Államok és a többi nyugati ország elleni kibertámadásoknak. Emiatt vált feszültebbé egyébként az utóbbi hónapokban a két ország viszonya. Biden szerint most megegyeztek, hogy a két ország szakértői közösen igyekeznek kialakítani ez ügyben egy keretrendszert. 

Elemzők arra is felhívták a figyelmet, hogy az elnökök már az őket kísérő delegációk összetételével üzentek egymásnak. Az amerikai küldöttségben például helyet kapott Victoria Nuland, a külügyminisztérium orosz ügyekben héjának számító államtitkára, aki nem mellesleg az ukrán ügyek szakértője. Orosz részről viszont ott ült Valerij Geraszimov vezérkari főnök, aki kidolgozta és irányítja a róla elnevezett doktrína szerinti „vegyes”, katonai, technológiai, gazdasági és diplomáciai eszközökkel folytatott hadviselést. Hozzá tartoznak a külföldön és odahaza szintén tevékeny gyilkos kommandók is. 

Ezek után nyilván nem véletlenül tért ki Biden arra, hogy „jó hangulatban tárgyaltak”. Majd hozzátette, ha Putyin nem értett vele egyet, jelezte, ha meg ő nem értette egyet, szólt, de szerinte „végig termékeny hangulatban zajlott a diskurzus”. Abban pedig nyilván igaza van az amerikai elnöknek, hogy az a legfontosabb, miként haladnak tovább. Pár hónap múlva lesz érdemes megnézni, valóban történt-e elmozdulás a jelenlegi állapotokhoz képest. 

Most azonban minden maradt a régiben. Ahogy Sz. Bíró Zoltán megjegyezte, mintha mi sem történt volna. Ennyit ér napjainkban egy amerikai-orosz csúcstalálkozó.