De hová tűnik Orbán Viktor?

Föld S. Péter 2019. október 17. 10:29 2019. okt. 17. 10:29

Jelen állás szerint Magyarország miniszterelnöke nem mond beszédet október 23-án. Sem a Terror Háza Múzeum előtt, sem sehol máshol. Legalábbis, ez derül ki a szerdán közzétett ünnepi programból. Orbán Viktornak nyoma nincs az ünneplők között. Volt már ilyen, de azért több mint szokatlan.

Persze, még változhat a program, láttunk már ilyet, nem is olyan régen. Az elmúlt hét péntekre például Borkai Zsolt, a szex- és korrupciós botrányba keveredett győri polgármester hirdetett sajtótájékoztatót, amit aztán hirtelen minden indoklás nélkül lefújtak. És olyan is volt, hogy a kormányhoz nagyon közeli Magyar Nemzet online oldalán megjelent egy Borkai lemondását követelő írás, amely fél óra elteltével eltűnt a virtuális valóságból.

Orbán most, ki tudja miért, kihagyja az ünnepet. Ne legyenek kétségeink, nem gyávaságból tartja magát távol, vélhetően halaszthatatlan, bokros teendői lesznek a miniszterelnöknek. Lehet, épp a türkök körül tüsténkedik, miközben kifejezi nagyrabecsülését valamelyik keleti diktátornak, amiért szívén viseli a magyarországi kipcsakok ügyét.

De lehet az is, hogy idehaza lesz a miniszterelnök, s felcsúti dácsájának csendjéből, családi körben, tévén keresztül követi az eseményeket. Hallgatja a szónokokat, nézi az ünneplő tömeget, s miközben iszik egy pohár bort, magában örül, hogy a tiszta, romlatlan Felcsúton van, s nem a bűnös Budapesten.

Lelkesítőt kellene ugyanis ilyenkor mondani a talapzatról, felemelő és emelkedett szövegeket, ami után a hallgatóságnak csillog a szeme, mert úgy érzi, hogy holnaptól még a mostaninál is jobb lesz. Ám a Budapesten és számos nagyvárosban elveszített – országosan persze megnyert – önkormányzati választás árnyékában, a Borkai-üggyel súlyosbítva, nehezen jönne ilyen mondandó a szónok szájára. Beszélhetne persze a migránsokról, ám ez a téma mintha mostanra megfakult volna. Alig hallani a hazánkat fenyegető, idegen kultúrát képviselő hordákról, akik nem mellesleg a kereszténységet is veszélyeztetik, már amennyiben volna érkezésük idejönni.

Bakondi György katasztrófavédelmi főelőadó ugyan még próbálkozik az emberek riogatásával, ám ezek a kísérletek meglehetősen vérszegényre sikerednek, szegény Bakondinak elfelejtettek szólni, hogy öreg, vége a háborúnak, ne robbantgassad a síneket, mert már nem az ellenség, hanem a mieink ülnek a vonatokon. Különben sem érdemes ijesztgetni az embereket, mert már mindenki megijedt, akit meg lehetett ijeszteni, az összes Mari néni Dunarettentőn, és valamennyi Béla bácsi Békésborzadályon, szépen leszavaztak azokra, akik megakadályozzák, hogy hazánk gyarmat legyen és idegen kultúrák szántsák fel a magyar ugart.

Migránsozás híján pedig a magyar kormány, élén Orbán Viktorral, olyan mint a félkarú óriás. (Majdnem félkarú rablót írtunk, de ezt majd egy másik cikkben sütjük el.) Megfelelő muníció híján még egy olyan, papírról kiválóan olvasó szónok, mint Orbán sem tud mit mondani az övéinek. Mert bár Borkai Zsolt győri polgármester a sokak által látott szexvideó tanúsága szerint derekasan helytállt a horvát és magyar prostikkal vívott küzdelemben, ám ez egy ünnepi szónoklathoz mondanivalónak nem elegendő.

Azzal mégsem lehet kiállni a nép elé október 23-án, hogy „megjöttek a győri huszárok, és sok kislányt meghágtak.”

Orbán tehát kihagyja az idei ünnepet, és lesznek olyanok, akiknek hiányozni fog. Akik egymás között, amikor azt gondolják, hogy senki idegenszívű nem hallja őket, megkérdezik majd, hogy mi van Orbán Viktorral. Hová tűnt a magyarok örök és megbonthatatlan vezére? Miért nem lelkesíti őket, miért nem védi meg a nemzetet, s mikor fogja újabb győzedelmes hadjáratra vezényelni hadait.