Decemberben lesz az új Vidnyánszky-bemutató, de az Origónak már most nagyon tetszik
Az Origóban – sok más mellett – az a jó, hogy szinte majdnem mindig rajta tartja ujját a mindennapok lüktető pulzusán. Magyarán, odamegy, és arról ír, ami számára fontos és érdekes. Most például egy olvasópróbán jártak a Nemzeti Színházban, mert szagot fogtak, és kiszimatolták, hogy Vidnyánszky Attila új bemutatóra készül, a Rómeó és Júliát rendezi. Naná, hogy origóéknak épp ott a helyük, és nem másutt. Hol, ha nem ott, és nem most, amikor a színművészeti egyetemen, ugyancsak Vidnyánszky szíves közreműködésének köszönhetően, szintén helyzet van.
Vidnyánszky Attila nem mai darabot szeretne kreálni a Rómeó és Júliából, mert bár kínálná ugyan magát a lehetőség, de szerinte ez klasszikus darab. Ahogy fogalmazott: ez A Színdarab. Amúgy meg tényleg, ezért egyet kell értenünk a színművészeti egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának élére ültetett rendezővel abban, hogy, miként ő fogalmazott, „ túlságosan könnyű lenne ezt belerángatni a napi küzdelmek szennyébe, piszkába”.
Hogy mi a piszok, és mi a szenny, arról nyilván megoszlanak a vélemények, az viszont biztos, hogy csábító volna belerángatni a mindenki által ismert történetet a napi szennyekbe és piszkokba. Ezzel kapcsolatban Vidnyánszkynak volnának is ötletei, de, mint az Origo szerzőivel közölte, mindezt csak kamerán kívül mondaná el. Hogy tényleg elmondta, miként képzeli a veronai szerelmesek történetét belerángatni a napi küzdelmek szennyébe és piszkába, az nem derül ki az Origo tudósításából. Tételezzük fel, hogy a neves rendező beváltotta az ígéretét, és az origósok most többet tudnak nálunk, akik nem lehettünk ott, és így nem hallhattuk a kamerán kívül elmondottakat.
Decemberben lesz a bemutató – már amennyiben nem jön közbe semmi. De ez nem valószínű, Vidnyánszky ugyanis semmit nem bíz a véletlenre. Mint mondta, hogy imádkoznak azért, hogy meg tudják tartani a bemutatót. Az imának pedig többnyire szokott lenni foganatja, főleg, ha nem istenhez, hanem egy hivatalánál fogva erre alkalmas, vagyis minden tekintetben megfelelő, befolyásos személyhez fohászkodik az ember.
