Demetert csak letiltották, de nem eltiltották
Kezdjük azzal, hogy Demeter Szilárd még a helyén van. Továbbra is ő a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, miniszteri biztos, a magyar kormány embere. A hatalom harcosai kiálltak mellette: szerintük azzal, hogy Demeter törölte a posztját, az alávaló mondatait, megoldotta az ügyet. És miután – feltehetően – maga a miniszterelnök kiadta az utasítást: Demetert meg kell védeni, a komplett jobboldal – tollnokok, házi elemzők – besorolt abba a kánonba, amely a baloldal korábbi, szerintük hasonló megnyilvánulásait emelte be a közbeszédbe. Elővették a képviselő-jelölt Bíró László ügyét, korábbi antiszemita kijelentéseit – amelyért egyébként, szerintem joggal, hónapokon keresztül támadták az ellenzéket –, valamint László Imre téves Hitler-értelmezését, amivel egyébként messze nem a Führer érdemeit akarta kiemelni.
A Fidesz-központ, a párt agit.prop. osztálya ezt a megoldást izzadta ki magából, remélve, hogy megőrizheti a korábbi kommunikációs utakat: ők lezártnak tekintik az ügyet, a baloldal meg úgyis gyorsan leveszi napirendjéről. (Sajnos, nem zárható ki, hogy így lesz…) Az már korántsem biztos persze, hogy nemzetközi szinten is ily könnyedén átlibbennek a főigazgató aljas gondolatain, de ezt majd meglátjuk. Annyit viszont bizonyosan elmondhatunk: Demeter hitlerezése, sorosozása, Európa, vagyis az unió gázkamraként való említése jelentős károkat okozhat Magyarországnak. Orbánt azonban ez kevéssé érdekli, már miért is érdekelné, amikor ő éppen most készül mérhetetlen károkat okozni az országnak.
Visszatérve a kezdetekhez: Demeter a helyén van, és az említett kánon azt dalolja nekünk, hogy a kultúra pápájának felszentelt PIM-vezető, azzal, hogy megpróbálta eltüntetni az internetről az inkriminált mondatait, belátta, hogy hibázott. Pedig semmit nem látott be, mi több: azt közölte, hogy eláll a további publikációktól, majd csak akkor folytatja, ha már elkerült az intézmény éléről, akkor viszont könyvet írva tér vissza a nyilvánosság elé. Ami, ha jól értelmezem, azt jelenti, hogy a gondolatait egyáltalán nem vizsgálta felül, inkább csak – átmenetileg – elnyomja magában, kivárva azt az időt, ahol kifejtheti újra tanait. Mellesleg hajlandó lett volna azért arra, hogy adjon némi magyarázatot az ATV közönsége előtt; elfogadta a csatorna meghívását egy tisztázó(?), magyarázkodó(?), vagy éppen egyértelműsítő(?) beszélgetésre. Ez a beszélgetés azonban elmaradt. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyanis letiltotta a szereplésről. Vagyis: a kormány nem eltiltotta egyszer és mindenkorra a szégyenteljes alkalmazottját, hanem megtiltotta neki, hogy beszéljen. Ezt különben maga Demeter Szilárd közölte a tv-társasággal, és ennek nyomán – az ő engedélyével – közölhette Rónai Egon műsorvezető a nyilvánossággal. Így aztán már nem tudhatjuk meg, hogy mit is adott volna elő a kamerák előtt, a riporteri kérdésekre. Amúgy nem biztos, hogy érdekelt volna. De megengedem: másoknak izgalmas perceket hozott volna egy ilyen beszélgetés. Csak a hatalomnak nem. Azt ugyanis pontosan érezték az illetékesek: nem vág bele a stratégiájukba, ha Demeter megszólal. Többes számban írtam az illetékeseket, miközben pontosan tudjuk, hogy ilyen kérdésekben (is) csak egyetlen személy dönt.
Mindebből két következtetés vonható le: az első, hogy Orbán(ék) pontosan felmérte: minden további szó ebben az ügyben csak eszkalálhatja a konfliktust, a másik és ennél fontosabb: a Fidesz, a hatalom, pontosan úgy működik, mint annak idején a pártállam. Kádár János döntött, az agit.prop osztály pedig végrehajtott. Visszatért az Aczél György idejéből ismert három T, a tiltás, a tűrés és a támogatás. Ennek a rezsimnek persze még csak arra van hatalma, hogy a saját holdudvarába tartozókkal szemben tudjon tiltani, de a cél – elég egyértelműen – a kör szélesítése. Esetünkben tehát: Demeter nem beszélhet, Demeternek hallgatnia kell.
Cserében tovább rombolhat, pusztíthatja a demokráciát. Csendben.
