Dinnyés József: miért higgyek azoknak?
|
2018. január 15. 14:07
2018. jan. 15. 14:07
A hetvenéves daltulajdonos, Dinnyés József ötven éve áll színpadon. Eddig háromszáz költő művét zenésítette meg, saját szövegeivel együtt a közönsége kétezer dal közül válogathat. Most a Magyar Időknek adott interjút.
Dinnyés József minden költővel tud azonosulni, ha azt írják, amit ő is leírt volna. A kortárs költők verseit azért is gyűjtötte össze, mert a versek egy része betiltott költemény volt. Az alkotók odaadták neki, ő meg elénekelte, ami persze a hivataloknak nem tetszett. Lett is belőle gond. Háromszáz főnél nagyobb befogadóképességű termekben nem énekelhetett. Szülővárosában, Szegeden Komócsin Mihály miatt csak titokban tarthattam klubesteket.
Komoly tervei voltak, melyek nem jöttek össze, főleg azért, mert a hatalom mindig Janus-arcú. A legfontosabb feladata az, hogy a zenei anyanyelvünket megóvja, vigyázzon rá.
A nyolcvanas évek elején a Lágymányosi Közösségi Házban működő klub évekig jól ment, aztán népművelési felügyelőként odakerült egy a KISZ-ből kiöregedett, Janus-arcú férfi, akinek az volt az első dolga, hogy politikailag leamortizálta az intézményt. A csúcsidőben két-háromszáz srác minden kedden megjelent. Aznap is klubest volt, amikor Illyés Gyula meghalt. Bella István és más költők rögtön elszavalták néhány versét, köztük emlékezetből az Egy mondat a zsarnokságról-t.
Dinnyés József nevéhez fűződik, hogy 1989 óta a magyar nyelvterületen tanítók emlékére emlékfákat ültetnek, vagy táblákat, oszlopokat állítanak. Eddig 140-150 emlékfa születéséről tud. Egy idő után szerették volna bevezetni, hogy a tanítók emlékfáját az egyik párt programjaként minden településen ültessék el.
"Ahogy a magyar lelket ismerem, az első az lett volna, hogy az eddig felállítottakat is kivágják, nemhogy újakat telepítenek. Voltak politikusok, akik meglovagolták az ötletet, és állandóan ott akartak lenni az avatásokon, ezért a Szerzői Jogvédőnél levédettem a tanítók emlékfáját, most már csak az "én testemen keresztül" lehet megvalósítani."
Dinnyés József egy idő után elkerülte azokat a helyeket, nemzeti ünnepeket, ahol politikusok is megjelentek. Tette ezt azért, mert nem arról szólt a megemlékezés, amiről kellett volna.
"Magam is politizáltam, a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja vagyok. Lakiteleken a sátorban én is muzsikáltam a népeknek. Sok közönségtalálkozóra elmentem, amíg az még valódi fórum volt, ahol meg lehetett szólalni, gondolatokat lehetett elmondani. Miután párttá alakult, a fórum tagjai is párttaggá váltak, majd a pártfegyelem egy program mellé kötelezte őket. Az többé már nem fórum volt, hanem taggyűlés. Ezért úgy döntöttem, abban már nem veszek részt. Amikor a fórum újra megalakult, akkor ismét részt vettem a munkában, megint mentem velük közönségtalálkozókra. Miután betagozódtak a Fidesz mögé, megint abbahagytam."
Vonattal és busszal járja az országot, a határon túli vidékeket. Utazás közben rengeteg életutat megismer, számtalan történetet, véleményt hallgat végig. Érdekli, hogy mit gondolnak a népek.
"Így született például a Miért higgyek azoknak című dal is. Miután kiderült, hogy kik a képviselőjelöltek, akik az életrajzukat ide-oda kitették, megkérdeztem, hogy miért higgyek azoknak, akik fölszámolták a gyárainkat, eltitkolják a jövedelmüket, és szétzavarják a jóhiszemű emberek gyülekezeteit. Mert manapság ilyen emberek jelöltetik magukat képviselőnek. Azért a damaszkuszi úton nem járnak ennyien. Tehát csak föl kellett tenni a kérdést, miért higgyek azoknak."
Komoly tervei voltak, melyek nem jöttek össze, főleg azért, mert a hatalom mindig Janus-arcú. A legfontosabb feladata az, hogy a zenei anyanyelvünket megóvja, vigyázzon rá.
A nyolcvanas évek elején a Lágymányosi Közösségi Házban működő klub évekig jól ment, aztán népművelési felügyelőként odakerült egy a KISZ-ből kiöregedett, Janus-arcú férfi, akinek az volt az első dolga, hogy politikailag leamortizálta az intézményt. A csúcsidőben két-háromszáz srác minden kedden megjelent. Aznap is klubest volt, amikor Illyés Gyula meghalt. Bella István és más költők rögtön elszavalták néhány versét, köztük emlékezetből az Egy mondat a zsarnokságról-t.
Dinnyés József nevéhez fűződik, hogy 1989 óta a magyar nyelvterületen tanítók emlékére emlékfákat ültetnek, vagy táblákat, oszlopokat állítanak. Eddig 140-150 emlékfa születéséről tud. Egy idő után szerették volna bevezetni, hogy a tanítók emlékfáját az egyik párt programjaként minden településen ültessék el.
"Ahogy a magyar lelket ismerem, az első az lett volna, hogy az eddig felállítottakat is kivágják, nemhogy újakat telepítenek. Voltak politikusok, akik meglovagolták az ötletet, és állandóan ott akartak lenni az avatásokon, ezért a Szerzői Jogvédőnél levédettem a tanítók emlékfáját, most már csak az "én testemen keresztül" lehet megvalósítani."
Dinnyés József egy idő után elkerülte azokat a helyeket, nemzeti ünnepeket, ahol politikusok is megjelentek. Tette ezt azért, mert nem arról szólt a megemlékezés, amiről kellett volna.
"Magam is politizáltam, a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja vagyok. Lakiteleken a sátorban én is muzsikáltam a népeknek. Sok közönségtalálkozóra elmentem, amíg az még valódi fórum volt, ahol meg lehetett szólalni, gondolatokat lehetett elmondani. Miután párttá alakult, a fórum tagjai is párttaggá váltak, majd a pártfegyelem egy program mellé kötelezte őket. Az többé már nem fórum volt, hanem taggyűlés. Ezért úgy döntöttem, abban már nem veszek részt. Amikor a fórum újra megalakult, akkor ismét részt vettem a munkában, megint mentem velük közönségtalálkozókra. Miután betagozódtak a Fidesz mögé, megint abbahagytam."
Vonattal és busszal járja az országot, a határon túli vidékeket. Utazás közben rengeteg életutat megismer, számtalan történetet, véleményt hallgat végig. Érdekli, hogy mit gondolnak a népek.
"Így született például a Miért higgyek azoknak című dal is. Miután kiderült, hogy kik a képviselőjelöltek, akik az életrajzukat ide-oda kitették, megkérdeztem, hogy miért higgyek azoknak, akik fölszámolták a gyárainkat, eltitkolják a jövedelmüket, és szétzavarják a jóhiszemű emberek gyülekezeteit. Mert manapság ilyen emberek jelöltetik magukat képviselőnek. Azért a damaszkuszi úton nem járnak ennyien. Tehát csak föl kellett tenni a kérdést, miért higgyek azoknak."
