Dózsa László (1942 - ) 56-os történetei és más magyar népmesék 

Föld S. Péter 2021. október 24. 07:15 2021. okt. 24. 07:15

Az eredeti hallgatói és oktatói nagy részétől megfosztott Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ünnepi megemlékezésének csúcspontja Bodrogi Gyula (Süsü, a sárkány) és Dózsa László (1942 - ) visszaemlékezése volt. Velük hirdette 1956 hőseire emlékező ünnepi műsorát a Szarka Gábor gépesített lövészkancellár vezette egyetem, őket hallgatták tátott szájjal a leendő színészek, rendezők, a kultúra megannyi letéteményese. Hogy mi történt az ünnepinek beharangozott eseményen, arra a szervezők nem válaszoltak az RTL Klub riporterének, mondván, zártkörű rendezvény volt.

Dózsa László (1942 - ) nevét öt évvel ezelőtt kapta szárnyra a világhír, amikor 2016-ban, a forradalom hatvanadik évfordulóján, Schmidt Mária kormánybiztos (civilben történész) az ő nevével fémjelzett egy fiatal fiút ábrázoló plakátot, amelyen – mint utóbb kiderült – nem Dózsa László volt. A képen egy 14 év körüli fiú volt látható, kezében fegyverrel, róla állította Dózsa László (1942 - ), valamint Schmidt Mária történész, hogy Dózsa Lászlót (1942 - ) ábrázolja.

Pedig, nem. A fotón a 2000-ben elhunyt Pruck Pál volt látható. Az ügyből per lett, Schmidt Máriát bocsánatkérésre kötelezték, ám ő ehelyett eltüntette a hamisításról árulkodó nyomokat.

Dózsa Lászlót (1942 - ) nem rázta meg különösebben, hogy hazugságon kapták, a kormányhoz közeli Vasárnapnak például azt nyilatkozta, hogy „nem az a lényeg, ki van a fényképen, hanem az, hogy ki mit csinált 1956 októberében”.

Lehet, hogy tényleg ez a lényeg. Dózsa Lászlónak (1942 - ) erről is van egy verziója, s ha az SZFE hallgatói és oktatói megállták röhögés nélkül, bizonnyal el is mesélte nekik. Dózsa László (1942 - ) ugyanis 14 évesen – visszaemlékezései szerint legalábbis – igen érdekes dolgokat művelt 1956 októberében. Kezdődött azzal, hogy lefotózták Csepelen, amint géppuskával a kezében elszántan nézett valahová, majd felgyújtott egy szovjet tankot, és megölt két szovjet katonát. Utóbbiak, mint később kiderült, nagyon hasonlítottak az azóta színművésszé és apává avanzsált Dózsa László (1942 - ) gyerekeire.

A történet itt még nem ért véget, sőt, valójában itt kezdődik. Hősünket ugyanis elfogták, a falhoz állították, és amint az ilyenkor szokás, légvédelmi ágyúval széttrancsírozták (értsd: szétlőtték) a nyakát. Más ember ennél kevesebbe is belehalt volna, ám Dózsa Lászlóra (1942 - ) ezt követően még egy tojásgránátot is dobtak, amitől kórházba került, ahonnan az AVH elvitte és addig rugdosták a fejét, amíg a klinikai halál állapotába nem került.

Ennél a résznél már majdnem sírunk, pedig, a végkifejlet csak ezután következik. Miután halottnak hitték, beletették egy tömegsírba, leöntötték forró mésszel, ám egy sírásó ember látta, hogy mozog az ujja és ebből arra következtetett, hogy valószínűleg még él. Ismét kórházba került, ahol tízórás műtéttel megmentették az életét, és még a legendás, a fotón is jól kivehető sapkája is megmaradt.

Ennyi hősiesség több akciófilmre is elegendő lenne, lehet, Kálomista Gábor az Elk*rtuk film sikerén felbuzdulva, már javában gondolkodik Dózsa László (1942 - ) életének megfilmesítésén.

Ezzel csak az '56-os dicső tettek értek véget, Dózsa László (1942 - ) más hősiességei még csak ezután következtek. Például az, ami csak marginálisan passzol '56 szellemiségéhez: állítása szerint egy alkalommal hét nővel volt egyszerre együtt. Ilyenkor szokás megkérdezni, hogy az illető most panaszkodik, vagy dicsekszik, de inkább nem kérdezünk semmit, tudunk már mindent enélkül is, és a Dózsa Lászlót (1942 - ) hallgató egybegyűltek is tudják már a kendőzetlen igazságot.

S ha már igazság: ezzel kapcsolatban Esterházy Pétert idézzük, aki a Harmonia Caelestis című könyvében így fogalmazott: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”.