Dzsenifer, Tas, Huba, Töhötöm
Őszintén örülök, hogy anyanyelvünk hivatásos őrei most a sarkukra álltak, és nem engedték, hogy egy elképesztően zavarodott házaspár a Fidesz keresztnevet adja a kislányának.
De az sem tetszik nekem, hogy már nem a mai magyar neveket kapják az újszülöttek – tisztelet a kevés kivételnek –, hanem vagy honfoglalás előttieket, vagy a 18. században divatosakat. És ezek még a jobbik esetbe tartoznak.
Számos baba valamelyik külföldi televíziós sorozatból örökli meg a nevét – magyaros helyesírással. Nevetnem kell, amikor valahol ilyet vagy ehhez hasonlót látok leírva: Kovács Dzsenifer…
Gyakran arra gondolok, hogy mit fog szenvedni az iskolában az osztálytársaitól akár Dzsenifer, akár Tas, Huba vagy Töhötöm… (Ez utóbbi nevek a Fidesz újólag feltámadt ősmagyar-imádata okán lettek népszerűek.) Gyanúm szerint, a Fidesz nevű kislány ennél sokkal rosszabbul járna.
Jómagam a szüleim elbeszéléséből tudom, hogy költő nagyapám (akit nem ismerhettem) kívánságának megfelelően kaptam a keresztnevemet. Azt mondogatta: „ha egyszer lesz egy kislány unokám, legyen Zsuzsi, mert az a név úgy muzsikál!”
Sokszor elképedek a fidesznyikek szelektív hallásán, vak hitén, gyávaságán, birkaságán. A fenti névadási kísérlet is ezt igazolja. Még megérjük, hogy minden második kisfiút Orbánnak vagy Viktornak fogják hívni. Ebben az esetben szegény kislányok lesznek bajban, hiszen Fidesz nem lehet belőlük!
Hát nem szebb a muzsika?!
