Egy bocsánatkérés után...

2019. február 12. 13:24

„Súlyos hibát követtem el. Ismételten bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántottam. Természetesen én is elfogadhatatlannak tartom az állampolgárok politikai célzatú listázását” – ezt két mondatot tette közzé Karácsony Gergely a Hír tv-s, nagy vihart kavart szereplése után néhány nappal.

Természetesen a bocsánatkéréssel a helyzetet nem oldja meg; a jobboldal, a Fidesz médiája az önkormányzati választásokig napirenden fogja tartani a témát. Hiába kért bocsánatot, hiába látta be hibáját, kijelentéseit nem fogják elengedni, mi több a baloldallal fogják azonosítani.

Hogy miért kergette bele magát a zuglói polgármester egy ilyen rossz nyilatkozatba, az most már mindegy is. Mint ahogy annak megfejtése is, hogy miért nem hagyta ott a stúdiót, miért hagyta, hogy bekerítse és leterítse őt a riporter. Hiszen pontosan tudta mi a szándék: összemosni őt és a szocialistákat a szélsőjobboldali Jobbikkal, másként: náci-szocialista összeborulásról beszélni.

Látta Karácsony a csapdát, mégis belelépett, ráadásul a lehető legrosszabbul és legóvatlanabbul: Gyöngyösi Márton hajdani, parlamenti beszédét, ahol a zsidók listázásának igényét fogalmazta meg, és amely széleskörű tiltakozást váltott ki, az interjúban relativizálta, nem tartotta náci beszédnek.

Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen rutinos politikus, még akkor is, ha nincs közösen egyeztetett álláspont, akkor is képes jó válaszokat adni, és akárhogy igyekeznek őt rossz mondatokba belezavarni, nem fog tágítani, de legfőképp nem adja fel az elveit. Karácsony, ki tudja milyen zavar következtében, megtette ezt a szívességet a Hír tv műsorvezetőjének.

Ma már, mint ahogy az idézett közleményből is látszik, tudja, hogy mekkorát hibázott. És, a magyar politikai életben szokatlan módon, volt ereje bocsánatot kérni.  Bocsánatot kérni azért, amit ő maga is tud, és nem is gondol másként: a zsidók leutazásának óhaja bizony egyenlő a nácizmussal. Hogy Gyöngyösi Márton ma is ott ül a magyar parlamentben, az jól mutatja közállapotainkat, vagy fogalmazzunk inkább így: közerkölcseinket. Lehet, hogy Gyöngyösi is megbánt azóta, amit akkor tett, mondott – rögtön utána ostoba és gyenge magyarázkodásba kezdett – de vannak kimagyarázhatatlan mondatok. Mert a valódi gondolatokra mutatnak rá.

És persze tudom, hogy jószerivel nincs olyan retorikai fordulat, amelyet nem épített volna bele a Fidesz a saját kommunikációjába, ez azonban nem menti Karácsony, vagy bárki más hibáját. Nem menti, ha bárki megengedőn szól bármely náci beszédről. Igen: a Fideszt csak most zavarja Sneider Tamás szélsőséges múltja, korábban simán megválasztotta a parlament alelnökének, ez azonban legfeljebb egy gyenge visszavágás; végül is semmi újat nem jelent a Fidesz jellemrajzában. Karácsonynak azonban hordoznia kell most már ezt a szégyenfoltot, hiába tudjuk, hogy nem így gondolja, hiába kért bocsánatot, ezzel a szereplésével akarják majd diszkreditálni a főpolgármester választáson.

A megtörténteket persze már nem lehet visszafordítani. Karácsonynak, és az egész baloldalnak, illetve az ellenzéknek tudnia kell, hogy így lesz, és rendelkeznie kell megfelelő válaszokkal. A mi szemünkben fontos lépés volt a bocsánatkérés, a kormánypártok azonban – lásd Orbán beszéde – nem akarnak megbocsátani. Mondhatni: szükségük van Karácsonyra, szükségük van az ő rossz szereplésére.

Így kell továbbmenni. Abban a reményben, hogy a budapestiek, miközben maguk is elfogadhatatlannak tartják a náci beszédet, átlátnak a Fidesz politikai mesterkedésein.

Szerző: Németh Péter