Egy éve van velünk a vírus
Velünk van, de ellenünk. Egy rövid ideig úgy tetszett, mert az ország vezetői azt a látszatot keltették, hogy a járvány nem a mi problémánk, és kellő elővigyázatossággal megállítható a határainkon, de aztán hozzánk is betört és a második világháború óta nem látott pusztítást végzett közöttünk. Egy év elteltével még mindig itt van velünk, és virulensebb, mint valaha. 2020 március elején a Hírklikk az elsők között – ha nem elsőként – írta meg, hogy nagy bajba került Orbán Viktor és a kormány, mert ezúttal nem egy általuk kitalált fantommal kell hadakozniuk, hanem valódi ellenség támadt ránk.
Itt már nem segít a szájkarate, írtuk egy évvel ezelőtt. Pedig, Orbán sokáig abban bízott, hogy a vírussal szemben is hatásos lesz, ami korábban bevált az általa és tanácsadói által kitalált ellenségekkel szemben. Voltak a migránsok, akikkel 2015 óta lehetett riogatni a magyarokat, főleg a tanulatlan, a megszállt médiából tájékozódó, ezért tájékozatlan embereket. Aztán volt Soros, meg Brüsszel. Utóbbit meg kellett állítani, az idős milliárdosnak pedig azt üzente a kormány, hogy nem ő nevet majd a végén.
Közben meg gyülekeztek a felhők Magyarország egén. Mind közelebb jött hozzánk a járvány, s amikor már a szomszédos országokban is felütötte a fejét a koronavírus, lehetett látni, hogy nagy lesz a baj. Hogy akkora lesz, amekkora lett, arra talán senki sem számított. De azért fel lehetett volna jobban is készülni a nem várt vendég fogadására, ám a kormány ebből is politikai tőkét próbált kovácsolni, s a projektbe Müller Cecília országos tiszti főorvos is derekasan beleállt. Az első időkben másról sem szólt a kormányzati kommunikáció, minthogy van a tisztességes, egészséges vidék, és vele szemben a romlott. beteg Budapest. Ahol azért sok a megbetegedés, mert a Fidesz kezéből kicsúszott a főváros, és olyan ember vezeti, aki egy IKEA bútor összeszereléséhez is a szomszédba megy segítségért és a disznóölésnek csak a végére, a torra ér oda, ami nem is baj, mert csak láb alatt lenne.
Kezdetben – emlékszünk – Müller doktornő a maszk viselése ellen beszélt az operatív törzs tájékoztatóin, majd tisztálkodási tanácsokkal látta el a magyarokat. Hogy gyakran mossunk kezet, vigyázzunk egymásra, és az óvodások hagyják otthon a nyunyókájukat.
Azt hitték, hogy operettháború lesz ez is, ami csak az álmok világában létezik. Nevettünk volna rajta, ha közben nem halnak meg honfitársaink. Idővel aztán Orbán és a kormány is észlelte, hogy a nagy baj, de ekkor már késő volt. Hiába indultak a fürkészek és a portyázók a világ minden égtája felé, (Orbán Viktor szíves közlése – a szerk.) és hiába szereztek be tizenhatezer, többnyire fel nem használt és részben használhatatlan lélegeztetőgépet, már látszott, hogy nem ez a jó irány.
Nem sorolnánk az elmúlt egy év történéseit, csupán azt szerettük volna jelezni, hogy Orbán és a Fidesz, ahogy valódi ellenséggel találkozott, olyannal, amelyet nem ők találtak ki, hanem valóságosan is létezik, ráadásul még komoly és pusztító fegyverzettel is rendelkezik, tanácstalanok. Kapkodnak fűhöz-fához, mennek a vargához. Hol a gazdaságot kívánják menteni, hol az embereket, miközben ahelyett, hogy az ország legjobb koponyáit hívták volna segíteni, megállás nélkül az ellenzéket ostorozzák.
Azért van jó hír is. A miniszterelnök, aki korábban nem foglalkozott nőügyekkel, a nemzetközi nőnapra tekintettel, legalább a virágárusokat megsegítette.
