Egy feljelentett polgármester hétköznapjai

– Tudja, hogy ki jelentette fel önt?

– Egy internetes portál szerint Tényi István, de ebben nem vagyok teljesen biztos.

– Mi az ön bűne, amellyel egyébként a kormány is azonosult?

– Hogy pánikkeltésre okot adó dolgot kommunikáltam a városlakóknak.

– Ugye azt mondta, hogy Mohács fertőzési gócpont, ez az oka, amiért eljárást indítottak ön ellen. Ezt milyen megalapozottsággal jelentette ki? Mi volt a célja?

– Semmiképpen nem a pánikkeltés vezérelt. Szerettem volna hiteles tájékoztatást adni, hisz' talán ez az egyik legfontosabb az emberek szempontjából. Ha ugyanis a lakosság nem tudja, mi történik, akkor hajlamos arra, hogy maga költsön híreket. Ugyanakkor azért beszéltem nyilvánosan az első pozitív eredményt produkáló fertőzöttről, mert bizonyíthatóan száz fölött érintkezett másokkal. Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy több megbetegedés is várható.

– Kiderült azóta valami? Megfertőzött az illető másokat is?

– Sokan vannak házi karanténban, mintákat is vettek sokaktól, pozitív eset eddig nem fordult elő.

– Azért is gondolta, hogy szól a mohácsiakhoz, mert a központból, az operatív törzstől nem kap tájékoztatást?

– Igen, ez volt a másik indoka a megszólalásomnak. Mi itt, Mohácson, kezdettől fogva igyekszünk elémenni a járványnak, figyeljük a nemzetközi trendeket, hogy milyen intézkedéseket hoznak meg más országokban, városokban, és ezek alapján próbáltunk előre menekülni, és olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel csökkenthetjük a vírus terjedését.

– A vírust nyilván nem tudják Mohács városának határain megállítani…

– Természetesen nem tudjuk. Amit tehetünk, hogy próbálunk hathatósan intézkedni. Március 13-án létrehoztunk a Városházán egy kibővített koordinációs csoport, amelynek rendőrségi, katasztrófavédelmi, szociális és egészségügyi, valamint oktatási szakemberek a tagjai, valamint olyan felelős személyek, akik érdemben képesek hasznos tanácsokat adni. Ezek után létrehoztunk két munkacsoportot. Az egyik a koronavírus egészségügyi oldalát igyekszik kezelni – tehát ennek megfelelő szakemberek alkotják –, a másik stáb a kommunikációért felel; újságírótól youtuberig vannak benne a nyilvánosság kezeléséhez értő szakértők. Ők gondoskodnak arról, hogy a lakosság minden tagjához eljussanak az információk. Rajtuk keresztül tudjuk elérni, hogy sokféle módon, sokféle csatornán keresztül értesítünk mindenkit, fiatalokat, időseket egyaránt. De bármennyire igyekeztünk minden megtenni, még sem hozták ezek a lépések a várt eredményt.

– Miért?

– Ki tudja? A lakosság egy része megértette, hogy nagy a veszély, a másik része azonban nem. Amikor viszont Mohácson is felbukkant az első beteg, és az, hogy jelentős számú kontaktusa volt, akkor gondoltam arra, hogy muszáj nagyobb nyomatékot adnom a szavainknak. Hogy lássák: nincsenek védve, és nem pusztán influenza-járványról van szó, amelyet majd úgyis kiheverünk.

– Mi az, amit eltitkolnak a lakosság elől?

– Azt én nem tudom.

– De önök mit hallgatnak el?

– Semmit.

– Vagyis az ellenkezőjét teszik, mint a kormányzati politika.

– Nem tudom, hogy ők el akarnak-e valamit titkolni, erre nekem nincs rálátásom. Én azért vagyok felelős, hogy azok az intézkedéseket, amelyeket a kormány hoz – kiegészülve az általunk hozottakkal – minél szélesebb körben propagáljuk, és be is tartassuk azokat.

– Nincs-e önben olyan gondolat, hogy ezt fideszes kérelemre tehették? Sok támadás érte önt – egyébként minden oldalról –, hogy az önkormányzati választás előtt, a fideszes ellenfele halála után, nem lépett vissza a jelöltségtől.

– Nem tudom, fogalmam sincs, nem nagyon tűnődtem ezen. Bizonyára van olyan túlbuzgó ember, aki a megnövekedett szabadidejét arra használja fel, hogy vegzáljon olyanokat, akik a védekezésből maximálisan kiveszik a részüket. Legalábbis én ezt szeretném hinni, hogy ennyiről van szó és nem többről.

– Olvashattuk, hogy elindult ön ellen – rémhírterjesztés miatt – az eljárás. Ennek milyen jelei voltak eddig?

– Nem tájékozódtam erről, ennél most fontosabb dolgaim is vannak. Higgye el, ilyenkor egy városban rengeteg a tennivaló; a maradj otthon program sok feladatot ró ránk.

– Azt ne mondja nekem, hogy nem fordult meg a fejében, hogy valakik azon mesterkednek, hogy eltávolítsák önt a város éléről?

– Ahhoz ez gyenge próbálkozás. Inkább arra gondolok, hogy egyszerű túlbuzgóságról van szó.

– A feljelentés, illetve az eljárás elindítása nem okozott önnek eddig egyetlen kellemetlen percet sem?

– Nem foglalkozom vele. Tényleg nagyon sokat dolgozunk azon, nehogy bármelyik olasz város sorsára jussunk. Higgye el, a bejelentésem után, hirtelen megváltozott minden. Azok is fegyelmezett szabálykövetévé váltak, akik korábban fittyet hánytak a járványra. Most inkább az zavarja meg az embereket, hogy sok, egymásnak ellentmondó hírt hallanak, például a maszk viselésének szükségességéről. Ez nem segíti a védekezést.

– Védőfelszereléssel jól el vannak látva?

– Igen. Mi még a járvány kezdetekor bevásároltunk nagy mennyiségű gumikesztyűt, maszkot, védőruhát, fertőtlenítő szert. Szóval mondhatom: időben léptünk, ezért jól vagyunk ellátva.

– Most hányan vannak karanténban?

– Nem tudom pontosan.

– Nincs pánik Mohácson?

– Nincs. Az emberek megértették, hogy miért voltak szükségesek a szigorító lépések. A piacot nyitva tartjuk – már ameddig lehetséges –, de csak élelmiszert lehet árulni, kellő távolságban, akár tíz méterre egymástól. Eddig egyébként hetente kétszer volt piac, most minden nap van, hogy ne alakulhasson ki tömeg, vagy sorban állás.

– Hogy érzi, a tavaly őszi, önnel szemben kialakult bizalmatlanság elszállt?

– Igen, az a nagy közutálat, amely kétségkívül létezett, kezd elmúlni. Mindent elkövetek és elkövetünk azért, hogy a város minél kevesebbet szenvedjen a vírus miatt.

– Ön mennyire használja a rendeleti irányítás lehetőségét, hiszen fideszes többség van a testületben?

– Nagyjából semennyire. Minden komolyabb lépést egyeztetünk. Annyi változás van, és ennyiben éltem a lehetőséggel, hogy választottam magam mellé egy új alpolgármestert, de kizárólag addig marad funkcióban, ameddig a veszélyhelyzet ezt indokolja. A testület és a bizottságok folyamatosan üléseznek. Ehhez átalakítottuk a dísztermünket, ott ugyanis megfelelő távolságban ülhetnek egymástól a képviselők. Én nem szeretnék úgy üzemelni, mint néhány polgármester társam teszi.