Egy nagyon nagy elhatározás
Üzenet jött egy énekesnő sajtósától. Jólesett, hogy így, ismeretlenül is gondolt rám. Főleg, mert nem egy vadonatúj lemezre, közelgő turnéra, netán új szerelemre hívta fel a figyelmemet, hanem olyan dolog történt a hölggyel, ami, legalábbis szerinte, az újságok figyelmére érdemes. A levél tárgyrovatából kiderült, hogy az énekesnő egy nagyon nagy elhatározásra jutott.
Itt kezdett érdekelni az ügy. Tényleg nem mindennap fordul elő, hogy valaki nagy elhatározásra jut. Egy nagy elhatározáshoz ugyanis sok minden kell, bármelyikünk tanúsíthatja, hogy mennyire nem könnyű új életet kezdeni. Mert, gondolom én, legalábbis ekkora nagyságrendről van szó. Felmászni a világ tetejére, lemerülni valamelyik távoli tenger mélyére, leszokni a dohányzásról, kilépni egy megromlott kapcsolatból. Esetleg felhagyni a körömrágással, vagy örökbe fogadni egy kiskutyát.
De nem: a nagy elhatározás ezúttal mást, még a fentieknél is nagyobb távlatokat takar. Arról van szó, hogy az énekesnő nemrégiben részt vett egy partin, ahol mindenféle érdekes italokkal kínálták. Koktélok is voltak a finom italok között, így azután, hősünk arra az elhatározásra jutott, hogy a nem túl távoli jövőben beiratkozik egy mixer tanfolyamra.
Kicsit csalódott voltam, amikor idáig jutottam a történetben. Becsapottnak éreztem magam, ennél többre számítottam. Persze, nyilván bennem van a hiba, én vagyok maradi és korszerűtlen. Lehetséges, hogy egy rég letűnt, vagy talán soha nem is létező korból érkeztem ebbe a világba. Egy olyan korból, amikor a nagy elhatározások még egy paraszthajszállal többet jelentettek annál, minthogy beiratkozzunk egy koktél-keverő tanfolyamra.
Aztán, rájöttem, hogy nincs igazam a fanyalgásommal: ha ugyanis hősünk idővel jól mixeli majd a koktélokat, akkor mindenki jobban jár, ha éneklés helyett koktélokat kever.
