Egyelőre nem látható konkrét korrupciós kockázat a vakcina-kártyákban

Miközben már nagyon sokan megkapták idehaza az úgynevezett vakcina-igazolványt (bár azt ne firtassuk, hogy minden logikát nélkülözően, szinte véletlenszerűen, s nem egyszer fals adatokkal küldözgetik ki a plasztiklapot a magyaroknak), tulajdonképpen néhány korábban belengetett lózungon kívül nem lehet tudni, hogy mi lesz a célja. (Pontosabban, azt hallhattuk Orbán Viktortól, hogy – hála istennek! – a júniusi foci EB mérkőzéseire már lehet ezzel menni, illetve bizonyos egyéb rendezvényekre is talán.) A Belügyminisztérium az ATV megkeresésére is csak annyit kommunikált írásban,  hogy „Az igazolvány felhasználhatóságára vonatkozó kérdése idő előtti”. A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely sem volt informatívabb, igaz, legalább belengette, hogy majd akkor lesz funkciója, amikor Magyarországon eléri a 4 milliót a beoltottak száma.

Az egyelőre teljesen használhatatlan kártyán nem szerepelnek alapvető adatok (mint például a Covid­-oltás időpontja és típusa), nem ment fel  karantén alól, ráadásul a hírek szerint júniusban már jön majd a közös, egységes uniós vakcinakártya is.

Van tehát egy olyan igazolvány, aminek az előállítása bizonyára milliárdokat emészt fel (erről bővebben a cikkünk végén lehet olvasni), ám ami – egyelőre legalábbis – semmire nem jó, nincs funkciója, csak úgy jó, ha van. Felmerül a kérdés, vajon nem a korrupció volt a mozgatórugó a kiötölésében és megvalósításában?

A BM szeret nyilvántartani

„ Én máshonnan közelítem” – szögezte le az általunk ez ügyben megkeresett Ligeti Mikós. A TI jogi igazgatója szerint ugyan lehet a mozgatórugó akár korrupció is, vagy a szokásos pazarló gazdálkodás újabb esete, „de ebben az ügyben nem feltételezek az átlagosnál nagyobb mértékű rossz szándékot”. A Belügyminisztériumban nagyon szeretik a nyilvántartásokat – ezt ő is megtapasztalta – fejtegette. Korábban ő is dolgozott ott, azt látta, hogy amiről csak lehet, arról rögzítenek is adatot, „ez egyfajta tehetetlenségi nyomaték”. Az államra ez általában is jellemző, s nem is feltétlenül rossz dolog. „Ráadásul, ha meg kellene fogalmazni két-három olyan dolgot, amiben változott 2010 óta az állam működésének szokásos slampossága, lassú hömpölygése, azaz hatékonysága, abban benne lenne az okmányokkal kapcsolatos előrelépés. Általában gyorsabb és egyszerűbb, tényleg egyablakos lett az okmányok készítése” – hozott fel egy pozitív példát.

Beindulhatott az állami rutin

Az állam általában is úgy működik, hogy nyilvántart az emberekről adatokat, amire el lehet költeni – nem is csekély – fejlesztési és közpénzeket, hiszen van okmánynyilvántartási, okmányszám nyilvántartási, okmánykiadási rendszer, stb. Szerinte minden bizonnyal ezúttal is beindult az állami rutin: készíteni egy új  igazolványt, amihez ott vannak a szokásos megoldások. Csinálnak tehát egy-egy nyilvántartást az oltottakról, az oltottak igazolványáról, arról, hogy ki kapta meg, kinek kell még elkészíteni és eljuttatni.

De mindezt úgy, hogy közben még nem tudják ők sem, hogy mire is lesz majd jó ez az igazolvány – vetettük közbe. „Ebben sincs sok újdonság” – derült ki a válaszából. Már eddig is volt egy csomó elvetélt, kikopott nyilvántartási ötlet a BM-ben – mondja, példaként említve a megyei rendszámokra való áttérést, s a fél deciliter alatti lökettérfogatú kismotorok rendszámozását. „Ezúttal is a bürokrácia örökmozgása érhető tetten” – vonta le a tanulságot.

Sok az adat, ki kell találni egy új igazolványt

A nyilvántartást nagyon kedvelik, sok új is készült az elmúlt időszakban, a többi között a fegyvertartókról, a polgárőrökről, a személy-  és vagyonőrökről, stb. „A BM-ben rengeteg adatot kezelnek, és ezekhez gyártanak nyilvántartásokat”. Ezúttal azt találták ki

Kitalálták tehát, hogy kell egy ilyen igazolvány, majd esetleg hozzákötnek jogosultságokat is. De addig is belefogtak az infrastruktúrájának a kialakításába, megcsinálták magát az igazolványt. „Úgy cselekedtek, mint a szocialista realizmusban: a forma előugrik, a tartalom pedig majd csak követi, már van nyilvántartás, már csak bele kell tölteni az adatokat.”

„A magam részéről nem látok ebbe bele átlagosnál nagyobb mértékű pazarlóbb gazdálkodást és rossz szándékot” – szögezi le. Persze komoly  informatikai fejlesztést feltételez egy ilyen kártya megalkotása – teszi hozzá –, s nem a hardver a drága, nem az a lényegi kiadás, hanem maga az informatikai fejlesztés, a programozás, a folyamatos naprakészség.

Nem tűnik fel az ár

„Ebben pedig mindig van vajákosság, jogászok és pénzügyesek intézik, s nem tudják, hogy a megszabott ár valójában reális-e. Mindig meg lehet csapolni a rendszert. Ez mindig benne volt a szisztémában” – mutat rá. 

„Összességében a kérdésére az a válaszom, hogy természetesen a lopási faktor is benne lehet ebben az ügyben is – ahogy mindig benne is volt –, az ilyen projektek ’soha meg nem térülő, alul-felül nyitott zsákként’ funkcionálnak. S hogy lehet-e konkrétabb korrupciós kockázatot találni? Azt egyelőre nem lehet tudni” – mondta Ligeti Miklós.

A kártyaprojekt és egy szereplője

A koronavírus elleni védettség igazolásáról intézkedő 60/2021. (II. 12.) kormányrendelet, valamint a napokban megjelent tájékoztató a legapróbb technikai részletekig lemenően szabályozza az igazolást, miközben – egészen elképesztő módon – arra egyáltalán nem tér ki, még utalás formájában sem, hogy mi a funkciója a kártyának. Még ennél is abszurdabb, hogy a jelek szerint egyelőre teljesen használhatatlan kártya költségét is titokban tartják. Legutóbb Hadházy Ákos kérdezett erre, amire csak azt a választ kapta a belügyminisztertől, hogy „A Kormány folyamatosan biztosítja a koronavírus-járvány elleni védekezés anyagi forrásait, amelyek a költségvetésben rendelkezésre állnak”.

Nem tudni, hogy lebontva mennyibe kerül a kártya mögötti fejlesztés, s mennyibe a kártyák legyártása. Annyit lehet csak kibogarászni a már említett tájékoztatóból, hogy darabját (igazgatási szolgáltatási díjnak nevezve) 3 ezer forintért adják annak, aki elveszíti, módosítást kér rajta, stb.

S azt is tudni még, hogy a kártyákat az ANY Biztonsági Nyomda (korábban: Állami Nyomda) készítette, amelynek a tulajdonosa és elnöke Erdős Ákos, akinek a cégeit – mint az Mfor egy cikke részletesen bemutatja – a Gyurcsány-kormány alatt még támadta a Fidesz. A nagyrészt az Egyesült Államokban élő üzletember nemcsak a baloldallal nem volt korábban sem jóban, segített például Pintér Sándornak beindítani az őrző-védő cégét, miután leváltották az ORFK főkapitányi posztjáról – írta 2017-ben az Index.