Elő a Kossuth-címerrel! Elő a köztársasággal!
A kettős nemzeti ünnepen a miniszterelnök egyszerűen kihagyta beszédéből az ünneplés egyik okát: a köztársaság kikiáltásának 30. évfordulóját. Nem vagyok meglepve. Nem a gázolótól várható, hogy méltassa áldozata érdemeit.
Nem hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság volt. Fokozatosan és módszeresen üresítették ki a köztársasági intézményeket és állampolgári jogokat, a sztrájkjogtól a tájékozódás, gyógyulás és tanulás lehetőségéig. Nem sajnálták a fáradságot: az Alaptörvény nyomán 514 törvényhelyet kellett módosítaniuk, hogy kihagyják belőlük a "Magyar Köztársaság" nevet. 73 táblát cseréltek ki a határokon. Új felirattal készültek az útlevelek, személyi igazolványok, jogosítványok, levélpapírok, pecsétek.
Érezték, hogy már a szó is megzavarja a rendszert.
Most itt élünk egy államban, amelyet megnevezni se könnyű. "Tanácstalan köztársaság" -alkotta meg az új szót a Tanácsköztársaság mintájára az Azonnali.hu szerzője. Hivatalos államformája, ha nem is szívesen emlegetik, még köztársaság, csak épp annak a lényege -a közös döntések, a beleszólás, az egyenlő jogok, a szolidaritás kohéziója, a mindenkit megillető méltóság- halt ki belőle. KFT, Korlátolt Felelősségű (Köz)Társaság, amely az állami felelősséget csak saját elitje gazdagodására korlátozta.
Régóta keressük, mi a központi eszme, felmutatható jelszó, jelkép, ami az ellenzéket összetartja. Legyen ez: a KÖZTÁRSASÁG. Lazább vagy szorosabb pártszövetség, ernyőszervezet, bármi, ami lesz, legyen Köztársaságpárt! Újra elő a Kossuth-címerrel! Hivatalos papírokra jó a koronás, fontos része az is történelmünknek, sokak számára felemelő jelkép. De politikai szimbólumként a változás erői emeljék magasra a Kossuth-címert, 1848 és 1956 címerét.
Köztársaságot Magyarországon először a magyar jakobinusok, Martinovicsék akartak. Vérüket beitta a Vérmező földje, kinőtt a fű arrafelé. Kinő még a Magyar Köztársaság is. Már van erő, amely ezt akarja.
