Elcserélték Orbán beszédét, eredetileg azt akarta mondani, hogy szabaduljunk meg a gonosztól!
Orbán Viktor nem azt a beszédet mondta el a Várkert Bazárban, amit eredetileg eltervezett. Az alábbiakban a miniszterelnök valódi beszédét olvashatják.
Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
Elegem van magamból, és mindabból, amit Európával és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.
Romlott és korrupt országot építettem Magyarországnak, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt, valójában már csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.
Pedig, én nem ezt akartam. Jó akartam lenni, adni, akinek lehet. Megsimogatni a fejeket, hátakat veregetni, vállakat lapogatni. Azt szerettem volna, hogy szeressenek. Jobb országot akartam a magyaroknak, szebb jövőt. De egyre többen tudják, hogy milyen vagyok. Én is tudom, és ezért félek magamtól: fogalmam sincs, mire lehetek még képes. Az akaratom ellenére működik a rendszer, önjáróvá vált a nemzeti együttműködés. Leépítettem a jogrendet, megyek, mint kés a vajban.
Pedig én nem ezt akartam. Most meg, amikor mindezt visszacsinálnám, már nincs hatalmam a magam teremtette lény, a NER fölött. Már nem vagyok ura annak, amit létrehoztam, nem tudok parancsolni a magam kreálta teremtménynek.
Ne mondjátok, hogy megőrültem. Bevallom, néha tényleg úgy tűnhet, de ez csak a látszat. Jól vagyok. Fel tudom fogni, hogy mit tettem, tudom, hogy én vagyok a felelős, szorongok is ezért eleget. A rendszer mára olyan lett, hogy törvényes úton nem vagyok leváltható. De ez már nem én vagyok emberek, nem az, akit láttok. Amikor a tükörbe nézek, megijedek. Tudom, a sajátjaim fognak innen eltakarítani, amikor majd elérkezettnek látják az idő. Nem lesz jó az senkinek, sem nekem, sem Magyarországnak. Mert akik majd utánam jönnek, még nálam is könyörtelenebbek lesznek. Ismerem őket, nekem elhihetitek, párttársaim, egytől egyig.
Én nem vagyok könyörtelen barátaim, sem diktátor. Csak egy szerencsétlen, frusztrált labdarúgó vagyok, akinek nem sikerült valóra váltania álmait. Nem lehettem valódi focista, csak miniszterelnök.
Távolítsatok el engem, barátaim, szabaduljatok meg a gonosztól!
