Elég a nyavalygásból!

Immáron nagyon elég volt ebből a mocskos dagonyából, amit NER-nek neveznek. Érdemes éppen csak belekukkantani a Statisztikai zsebkönybe, amelyet a hivatalos Hivatal adott ki, s amely áttekintést ad országunk legutóbbi években mért fejlődéséről, vagy inkább lemaradásáról.

A népesség lélekszáma például 2010 és 2019 között mintegy 250 ezerrel csökkent. Ez az adat arra intene, hogy legfőbb ideje lenne a családtámogatási rendszer hatékonnyá tenni.

A bérek a statisztikai hivatal szerint kétségkívül gyorsan emelkedtek. A nettó átlag tavaly immár csaknem elérte a havi 220 ezer forintot (bár rossznyelvek szerint ebben több a számítási hiba, mint a tény). Budapesten, Győrben viszonylag jól keresnek a népek, Szabolcsban, Baranyában nyelik az éhkoppot.

De van a zsebkönyvben kiemelkedően jó adat is: a GDP növekedése – az uniós támogatások gyors lehívásának is köszönhetően – 2016-18 között minden évben meghaladta az EU-átlagot. (De ez igaz a többi visegrádi hármakra, Szlovéniára és Romániára is. Írország és Málta pedig óriási felülteljesítő.) Csak ebben van egy kis bökkenő. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott 10 ország közül Magyarországon a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP, az EU-átlag 70 százaléka. Ennél gyengébb teljesítményt csak Görögország, Románia, Horvátország és Bulgária nyújt. A(z inkább távoli) jövő persze kecsegtető, de az életszínvonal mutatói szerint az EU-országok rangsorában hátulról a harmadikak vagyunk.

 Az egészségügy állapota közismert. Akik voltunk betegek, s akik még csak lesznek betegek elmondhatnak minden rosszat a rendszerről, és minden jót az éhbérért dolgozó egészségügyiek áldozatkészségéről. A pedagógusok jövedelme és társadalmi presztízse - szégyenletes. Pedig ők nevelik a jövő nemzedékeit, már ha kapnának eszközöket az ifjúság kiművelésére. De nem kapnak. Nem alkotó, okos, kreatív nemzedékek kerülnek ki az iskolából, hanem biflázó alattvalók. Borzalmas rendszerhiba.

A nyugdíjakra fordított kiadás aránya a 2010-es 11,2-ről 8,9 százalékra csappant. Pedig ez a kormány állítólag garantáltan megőrizte a nyugdíjak reálértékét. A statisztika lehet a hibás, ha ezt nem támasztja alá. (A számokat jobbára a 444 idézte)

Nos, ne folytassuk! Ez van. De meddig? Nostradamus tudja, s bizonyára le is írta. De azért balgaság lenne őt faggatni. Inkább tűnődjünk el a lehetőségeken. „Ha egy hatalom azt akarja, hogy tiszteljék, tiszteletreméltónak is kell lenni. Ám a mai hatalom nem hogy megakadályozná az állam lezüllesztését, de élen jár benne. Semmibe veszi az évezredes íratlan szabályokat, ezer éves bástyákat támad, a törvények fölé helyezi magát, pártcélokra használja a rendőrséget, zaklatja és provokálja békés, törvénytisztelő polgárait. Napról napra hordja össze a gyúlóanyagot és közben a tűzzel játszik” - ezt mondta Orbán Viktor Fidesz-elnök. Igaz, ezeket a mondatokat még 2007-ben fogalmazta meg a március 15-i, ünnepi beszédében. (Népszabadság)

Megszívlelendő szavak Manapság Orbán Viktor az alkotmányosság vizsgálatát már lókupeckedésnek tartja, s kimondta, hogy a politikában csak az erő számít. Ez bizony nagyon is lehetséges, Napóleon mondta egykor, hogy „az erős zászlóaljaknak mindig igazuk van!“) Közelítsünk tehát az erő oldaláról! Elég a nyavalygásból! Orbán Viktor kormányzásának hitványságát szóban, írásban ezerszer bizonyították adatokkal, tényekkel, érvekkel és elemzésekkel. Megvolt a Tavares jelentés, megvolt a Sargentin-jelentés. Európában rémes hírünk kelt, de határainkon belül mindennek jószerint semmi hatása nem volt. Nem elég tudni, és bírálni vagy szidalmazni a galádságot, tenni kell ellene! Én meg nem mondom, hogy mit, s hogyan! Csupán ötleteim vannak.

 Itt az ideje a szervezeti és a tisztújításnak először például a szakszervezeteknél, hogy a munkavállalók végre beleszólhassanak a saját ügyeikbe és visszaszerezzék először a sztrájkjogot. A szakszervezetek alakuljanak vissza szakszervezetté! A Fidesz törvénhozása feltámasztja az osztályharcot, élni kell annak eszközeivel! Csak először ki kell lökni soraikból a Fidesz fizette ügynököket. Mert ott vannak közöttük!

A szakmai szövetségek átalakítása sem késlekedhet sokat! A vállalkozók, orvosok és minden szakdolgozók végre egységbe tömörülve vívják meg jogi, adózási és bérharcaikat, és ne fizessenek sápot olyan félcédulásoknak, mint ...! Nevüket le nem írom! A civil szervezetek alakíthatnának érdekvédelmi szövetségeket, hogy ne vonhassák meg tőlük például a Norvég Alap támogatását!

És legfőbb ideje ismét a felépíteni az önkormányzatokat! Ez lesz a legnehezebb, mert Orbán nehezen tűri a kettős hatalmat. Szeged és Vásárhely népe ezt tudja. Minden jelölt számíthat rá, hogy bevetik ellene a legvisszataszítóbb eszközöket, hogy megtarthassák a hatalmat a helyhatóságokban is. Ha pedig vereséget szenvednek, súlyosan akadályozni fogják az (eleve bizonytalan kohéziójú) ellenzéki pártszövetségben működő önkormányzatokat. Mert nyilván ezek lehetnek, lehetnének a bázisai az ellenzék 2022-es parlamenti győzelmének. A Fidesz nem ismeri a politikai tisztesség fogalmát, sőt néha a szimpla, hétköznapi emberi tisztesség is teljesen idegen tőle.

Végső esetben pedig az ellenzéki pártoknak bojkottálnia kell Orbán kezes parlamentjét, hogy az egész világ látva lássa: itt már nincs demokrácia. Ez persze egzisztenciális csőddel fenyegetne minden pártot és személyesen a képviselőket. De a látszat-demokrácia megóvásában részt venni mindenképpen veszedelmes lesz az ellenzék számára, ha a tömegek netán már tényleg nem akarják támogatni a Fidesz-vitézek hatalmának fennmaradását.

Mindehhez pénz kell, bátrak kellenek, sajtó kell, erős igaz szó kell! Lassan, szívós munkával kell és lehet csak lerombolni a NER-t, és lassú, szívós munkával lehet csak újjáépíteni a demokráciát. És csak szövetségben, a nem fideszes patrióták közös fáradozásával!  „Csak az erő számít!“  Más út nincs. (Vagy csak más éppen most nem jut eszembe.) De ne várjuk meg, amíg feketébe, barnába, metán méregzöldbe öltözött gyanús és veszélyes szabadcsapatok kezdenek grasszálni a budapesti utcákon! Ha majd kórusban üvöltik, hogy: Heute gehört uns Ungarn, Morgen die ganze Welt! - akkor már késő lesz!