Életmenetünk
Vidáman vonultunk és méltóságteljesen. Olyanok voltunk, mint amilyennek más hétköznapokon is lennünk kellene. Derűlátóak és bizakodóak. Elég volt végig nézni a fáklyák erdején, hogy lássuk: az erő velünk van. Nagy és nyugodt erő sugárzott belőlünk – olyan erő, amely nem arra lett, hogy bárkit is fenyegessen.
Ismeretlenek és ismerősök, akikkel jó volt megint találkozni. Beszélgetni fontos dolgokról és kevésbé lényegesekről, ahogyan más napokon is, az élet dolgairól.
Az életről szólt ez a menetelés, a mi életünkről.
Nem voltak jelszavak, hangzatos transzparensek, mert anélkül is tudtuk, miért vagyunk ott. Jó volt az is, hogy nagyon sok fiatal jött el, sokan érezték fontosnak, hogy emlékezzenek. Mert aki emlékezik, az gondolkodik. Erről is szól az Élet Menete, immár évek óta. Hogy az emlékek ápolása nem csak a régi dolgokra való visszagondolás. Az is persze, de több annál: a saját, és gyerekeink jövője a tét. Hogy egy pökhendi, arrogáns, álságosan hazug világban és kormányzás alatt szeretnénk élni, vagy normálisan, derűsen, demokratikusan.
Az Élet Menete sok ezer résztvevője csattanós választ adott erre a kérdésre. Jó volt ott lenni – jókor, jó helyen.
