Elgondolkodtató és egyértelmű pápai üzenetek Budapestről

Igazán gazdag irodalma van a pápa budapesti látogatásának. És mindenképpen sokkal hosszabb és bőségesebb, mint az a néhány óra, amit a katolikus egyházfő múlt vasárnap a magyar fővárosban töltött. Szokásos pénteki rádiószózatában Orbán Viktor azt emelte ki, hogy Ferenc útja megerősítette Magyarországot. Ennek illusztrálására pedig a miniszterelnök interpretációja lényegében arról szólt, hogy főleg őt és a politikáját erősítette meg. Áder János államfő ehhez képest sokkal visszafogottabban nyilatkozott. Ugyancsak a Kossuth Rádióban, a Vasárnapi Újságban felsorolta a szóba került témákat és pár mondattal jellemezte is őket.

Figyelembe kell venni, hogy a katolikus egyházfő nem politikus, hanem vallási vezető, aki a világ lelkiismereteként lép fel. Erre viszont már újságíró kollégánk, Rónay Tamás hívta fel a figyelmet. Ő Ferenc egyik legjobb magyarországi ismerője, könyvet is írt róla, s mindig arra törekszik, hogy igyekezzen kihámozni a pápai üzenetekből a nem mindig azonnal észrevehető lényeget. Mint mondta, megszokott dolog, hogy az egyházfő tetteit és megszólalásait a politikusok a maguk szempontjából igyekeznek értelmezni és továbbadni, ezért aztán nem is mindig ragaszkodnak a szó szerinti idézetekhez.

A budapesti látogatáson is az történt, ami gyakran megesik, hogy bár a pápa becsomagolja mondandóját, azért nagyon egyértelműen kiviláglik belőle az üzenete. Rónay Tamás emlékeztetett rá, hogy a nemzetközi sajtó pontosan érzékelte is, amit magyar részről igyekeztek kisebbíteni, elhallgatni, vagy netán észre sem vettek. A La Repubblica című olasz lap például azt a mondatot emelte ki, miszerint nyitottnak kell lenni a sokszínűségre, s a bezárkózás nem vezet sehova. Egy másik olasz újság, a Corriere della Sera: pedig – nem is véletlenül – azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a pápa azt üzente Orbánnak: „ki kell nyújtanunk a karunkat mások felé”.

Nagyon tanulságos volt az a beszélgetés, amit az egyházfő – szlovákiai látogatása után – hazafelé a repülőn a nemzetközi sajtó meghívott képviselőivel folytatott. A részletes leirat a Magyar Kurírban olvasható. Ott hangzott el többek között az is, hogy a pápa megfontolja egy hosszabb magyarországi látogatás lehetőségét. Ezúttal ugyanis csak néhány órára érkezett, mégpedig azért, mert ő tartotta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét. Emellett azonban időt szakított arra, hogy találkozzon egyházi személyiségekkel, valamint a magyar vezetőkkel. Elmondta azt is, hogy a jó hangulatú beszélgetésen a magyarok közül elsősorban Áder János vitte a szót. Talán ennek is köszönhető, hogy nem érintettek olyan témákat, amelyekben eltérőek a nézeteik. Így például a migráció nem került szóba, az Európai Unióról pedig az egyházfő azt a korábban is ismert álláspontját képviselte, hogy vissza kell térni az egykori alapító atyák által képviselt szellemiséghez.

Nem kevésbé fontosak azok a gondolatok, amelyeket Ferenc pápa a magyar püspökök előtt fejtett ki – folytatta Rónay Tamás. Például az, hogy „őrizni kell a múltat, de a jövőbe kell tekinteni… Meg kell őrizni vallásos gyökereinket és történelmünket, amelyből származunk, de nem tekinthetünk csak visszafelé: előre kell néznünk ahhoz, hogy megtaláljuk az Evangélium hirdetésének új útjait.” Ez összhangban van azzal, amiről később, már szlovákiai látogatásán beszélt. Mint mondta, Európában új nyelvezetet kell találni a hívők megszólítására. Az egyház nem lehet a pozsonyi várhoz hasonló erőd, amely „távolsággal és önteltséggel" tekint a magasból a világra. Az új nyelvezethez elengedhetetlennek nevezte a szabadságot, a kreativitást és a párbeszédet. Úgy fogalmazott, az az egyház, amely nem hagy teret a szabadság kalandjának a lelkiségi életben is, merev és zárt hellyé válhat.

Budapesten azonban kitért arra is, hogyan gondolkodik a magyar jelenről, és mit várna főpapjainktól: „Mint főpásztorok – mondta a főpapoknak –, arra kaptatok elsősorban meghívást, hogy emlékeztessétek népeteket: a keresztény hagyomány, ahogyan XVI. Benedek pápa fogalmazott ’nem dolgok és szavak gyűjteménye, mint egy doboz élettelen dolgokkal’”. Rónay Tamás szerint pedig az a megjegyzése is elgondolkodtató, miszerint „ha azt akarjuk, hogy (…) Magyarországon is testvériesebb és szolidárisabb társadalom alakuljon ki, ahhoz az szükséges, hogy az egyház a párbeszéd új hídjait építse.” Ezek a mondatok ugyanis teljesen egyértelmű üzenetet hordoznak, már persze főleg azoknak, akik hajlamosak rá, hogy megértsék. Kollégánk ezzel kapcsolatban felidézte, hogy amikor a lengyel pápa, II. János Pál 1979 júniusában – vagyis néhány hónappal megválasztása után – elment szülőhazájába, Lengyelországba, a helyi vezetőkkel folytatott eszmecseréi után egyszer sem szólított fel a kommunizmus elleni lázadásra. Történelmi krakkói szentmiséjén is csak annyi hangzott el, hogy „soha ne hagyjátok magatokat legyőzni, és soha ne csüggedjetek”. És ezt akkor mindenki megértette.

Most is érdemes elgondolkodni a pápa néhány budapesti mondatán.