Eljöhet az EU rémálma

A napi.hu mutatja be Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája elképzelését a fehéroroszországi választásokat követő hónapokról. Az augusztus 9-ére időzített szavazás az első, amely nem az elmúlt 26 évre jellemző mintát követi majd, azaz nem fogja újra bebetonozni a hatalomba Aljakszandr Lukasenka államfőt, akit sokan Európa utolsó diktátorának tartanak. Természetesen most is ki fogja jelenteni, hogy győzött, legveszélyesebb ellenfeleit börtönbe záratja, vagy emigrációba kényszeríti, a választást el fogják csalni a javára, ám most a történet a kedélyek lecsillapodása helyett, másként folytatódhat – legalábbis az elmúlt hetek történései erre engednek következtetni.

Az államfővel szemben felálló három független ellenzéki jelölt tudott összeszedni 100 ezer támogató aláírást, ami szükséges az induláshoz, azonban a jelöltek közül kettőt Lukasenka bebörtönözött, a harmadik pedig külföldre menekült, azonban a feleségük átvették a helyüket és úgy tűnik, hatásos trojkát alkotnak. Élükön Szvjatlana Tihanojszkajával, az emigrált Szergej Tihanojszkij feleségével fesztiváli hangulatban zajló tömeggyűléseket tartanak, amelyeken az elégedetlen emberek hangot adnak a korrupt Lukasenka-rezsimmel szembeni ellenszenvüknek.

Elképzelhető, hogy a tehetetlenségük miatt frusztrált, ám lelkes fehéroroszok az unfair és részben elcsalt választás után, az utcára vonulnak, amire az elnök régi szokásához híven, erővel próbálhat meg válaszolni. Ezt megelőzően, azonban kicsit el kell gondolkodnia. Számíthat rá, hogy Brüsszel, Berlin és Párizs és más nyugati országok kormányai számon kérik rajta az emberi jogok lábbal tiprását, amivel nem is lenne gondja, hiszen máskor is így tettek, amire csak legyintett. Eddig ugyanis tisztában volt vele, hogy számíthat a keleti nagy testvér, Oroszország támogatására.

Most viszont már nem olyan egyértelmű az oroszokhoz fűződő kapcsolata, mivel amióta Vlagyimir Putyin került hatalomra, azóta egyértelműen alul maradna Lukasenka egy orosz-fehérorosz konföderációban és így neki legfeljebb egy orosz kormányzói pozíció jutna vagy még annyi sem, ezért az államfő immáron nem híve a két ország integrációjának, hanem büszke fehérorosz nacionalista. Putyin viszont továbbra sem kedveli a független szomszédokat, ezért aztán az elmúlt két évben megromlott a kettejük viszonya, és Moszkva egyre kevésbé hajlandó olcsó energiahordozók szállításával támogatni a fehérorosz gazdaságot.

Azért, hogy ne kerüljön az ország teljesen Putyin befolyása alá, az EU békejobbot nyújtott Fehéroroszországnak, azonban ahhoz, hogy Lukasenka megtartsa ezt a jó viszonyt, ahhoz óvatosan kell bánnia az ellene indult tiltakozási hullám résztvevőivel, ez azonban nem segíti a belső stabilitást.

Putyinnak azonban jól jöhet ez a belső meggyengülés, hiszen Ukrajnától is akkor csatolta el a Krímet, amikor belső hatalmi vákuum alakult ki azzal, hogy egy forradalom keretén belül, leváltották az akkori ukrán államfőt, Viktor Janukovicsot. Az orosz államfőnek az is eszébe juthat, hogy népszerűsége a Krím lenyúlása után volt a csúcson, illetve, hogy a Távol-Keleten indult kormányellenes tüntetésekről egy újabb hódítással terelhetné el a figyelmet. Emellett úgy láthatná, hogy az önálló belorusz identitás kialakulása, amely háttérbe szoríthatja a fehérorosz társadalom alapvetően oroszbarát jellegét, nem szerencsés, ezért jobb lenne, ha mielőbb beavatkozna a fehérorosz folyamatokba, mintha késlekedne.

Így aztán az EU vezetői újra a jól ismert dilemmájukkal nézhetnének szembe. Tudják, hogy Lukasenka az egyetlen, aki képes lehet ellenállni az orosz befolyás erősödésének Fehéroroszországban, amely egyfajta ütközőzónaként szolgál Európa közepe és nyugati fele, illetve Oroszország között. Ezért az unió geopolitikai érdeke, hogy támogassák őt. Ugyanakkor nem hagyhatják cinikusan figyelmen kívül a demokráciát és Lukasenka távozását követő tüntetők akaratát, mert ha ezt teszik, joggal vádolhatják őket az európai értékek feladásával.

Azonban, ha támogatják a tiltakozókat és azok ezáltal forradalommá erősödnek, akkor meg fognak jelenni az orosz katonák a térségben. Az EU nem rendelkezik fegyveres erővel, így nagyon gyengének tűnne ebben a konfliktusban és nem lenne ereje megakadályozni, hogy az oroszok megszerezzék Fehéroroszországot, vagy annak egy részét.

Ez a forgatókönyv persze csak egy lehetőség, de sajnálatos módon, nem kizárható lehetőség – írja a Bloomberg publicistája.