Eljut-e Tarlós húsvéttól karácsonyig?
Nem tudom mit is akart mondani Tarlós István, amikor az előválasztás végeredményéről kérdezte a Népszava, azt a választ adta, hogy „most volt húsvét, nem?”. Feltehetően – számomra meglehetősen primitív módon, Karácsony Gergely nevére utalt; valószínűleg nem tanulta még mindig meg, hogy mások nevével játszani bárdolatlan dolog, alpári stílus.
Pedig a főpolgármester nem ilyen, noha hajlamos a sértegetésre, mások becsmérlésére, de összességében mégis inkább egy párbeszédre hajlamos ember. Sokszor volt módom vele találkozni, beszélgetni, mindig nyitott volt, nem kerülte el a konfrontatív kérdéseket sem, érdekelte a másik véleménye is, de inkább csak azért, hogy beszélhessen a saját igazáról. Mondhatnám: bizonytalanságait elűzendő ment bele a vitákba.
Egészséges szellemét azonban az évek során fokozatosan veszítette el; a mai magyar politikai életben ez nem is csoda. Egyszerre kellett megvívnia jobb- és baloldallal, támadták mindenhonnan, balról nyíltan, jobbról leplezetten. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor Rogán Antal kívánta megszerezni a helyét, vagy azokra az akciókra, amelyekkel fideszes „városvezetők” igyekeztek szorosabb viszonyt létesíteni a városházi forrásokkal. Tarlós ezekben az esetekben is derékül küzdött, mert sokféle vád érhette őt, azt soha senki nem vitatta, hogy nem lop, és nem is akarja engedni, hogy más lopjon.
Ez a mostani politikai életben, a jelenlegi kurzus mellett örökös casus belli, kiváltképp akkor, ha országos szinten ipari méretekben folynak a sajátos üzletelések. Tarlós ezekből rendre kimaradt, nem épített magának luxusvillát, nem került be a luxus yachtok világába, legfeljebb egy buszon állhatott a miniszterelnökkel, évről évre egy szerény siófoki hotelben tölti feleségével a szabadságát, szóval igazán puritán ember maradt a főváros első számú embereként is.
Mégis: ahogy haladt előre a szolgálati idejében, úgy vált egyre ingerültebbé. És ugyan stílusának hiányosságai az ellenzékkel szembeni retorikájában ütközött ki, a romló idegállapot inkább volt köszönhető a Fidesznek és Orbán Viktornak, mint a politikai tábor túloldalának. Tarlós ugyanis mindig sokat adott arra, hogy önálló gondolkodóként figyeljenek rá, ám egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az önállóságát képtelen megőrizni; olyan szerepjátékra kényszerült, amelyben kénytelen volt védeni a Fideszt, eleget tenni az orbáni akaratnak, ugyanakkor kifelé azt bizonygatni, hogy őt még a miniszterelnök sem tudja befolyásolni.
Egy ilyen szerep azonban hosszú távon, még egy profi színésznek is meghaladja a képességeit, hát még egy olyan emberét, aki pont az őszinteségével akar kitűnni. Nem véletlen, hogy többször is ki akart hátrálni az újbóli megmérettetésből, nem akart ismét főpolgármester lenni, de aztán csak hagyta magát meggyőzni. Ismétlem: meggyőzni, mert abban biztos vagyok, hogy nem zsarolással bírták rá a maradásra. Hogy ez végül hiúsági okból következett be, vagy más a magyarázat, nem tudjuk, félő hogy ő sem fogja elmesélni nekünk. Viszont ez a döntése együtt járt azzal, hogy fokozatosan darálta be őt a rendszer, már nem Budapest szempontjai voltak a legfontosabbak, hanem Orbán akarata.
Úgy került gyámság alá, hogy a nyilvánosság előtt sikerként kellett bemutatnia, úgy lett a miniszterelnök foglya, hogy kifelé a szuverén városvezető képét kellett felmutatni. Ha kérdezték már nem a saját válaszait adta, tartalmi kérdésekben az erős igazodás jellemezte. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egy sor kérdésben nem ő dönt, lényegében Orbán irányította Budapestet is, pult alól. És ez, pont azért, mert Tarlós egyre inkább elveszítette nem pusztán a karakterét, a saját döntési kompetenciáit is, oda vezetett, hogy csaknem mindenben igazodnia kellett a rezsimhez, a „Főnök” utasításaihoz.
Például egy olyan jelentéktelennek tűnő kérdésben is, mint a vita. Hogy tudniillik hajlandó lenne-e a főpolgármester választást megelőző kampányban vitázni kihívójával, Karácsony Gergellyel. Tudjuk, hogy Orbán, az emlékezetes 2006-os Gyurcsánnyal folytatott tévévita óta nem fogad el ilyen meghívást, de magasabb szinten ezt a többieknek sem engedi. Nem véletlen hát, hogy Tarlós most azt mondja a Népszavának, hogy olyan vita, amilyen most az előválasztás alatt volt, biztosan nem lesz, majd hozzáfűzte: „nem tudom, hogy ilyennek van-e értelme?”
Persze, hogy van, volna értelme, és ezt Tarlós is pontosan tudja. De most már fogva van: részint a Fidesz – Orbán – által, részint saját működése miatt. Egy ilyen vitában ugyanis, amely nem személyeskedő, kifejezetten tartalmi, szakmai elemeket tartalmaz, számot kellene adnia arról, hogy miért hagyta, hogy Budapest az állampárt játékszere legyen? Márpedig erről nehéz lenne igazi, meggyőző érveket előhúzni. Maradna csak a sértegetés. Hogy még csak most volt húsvét.
