Előválasztás: Tájkép csata után és előtt
A budapestiek jól jártak azzal, hogy Karácsony Gergely lesz az ellenzék főpolgármester-jelöltje. Kálmán Olgával is jól jártak volna, és természetesen Kerpel-Fronius Gáborral is. Három alkalmas jelölt csapott össze, és az előválasztás sikere azt bizonyítja, hogy a budapestiek nem csupán változást szeretnének, de azt is tudják, hogy milyen nagy a tét.
Az előválasztás, amely sok embert megmozgatott, egyúttal azt is megmutatta, hogy a politika nem mindig előre lefutott játszmák sorozata. Fordulatokban bővelkedett az elmúlt néhány hét, és most utólag azt kell mondanunk: jó, hogy így történt. Jó, hogy az előre lefutottnak vélt választás Kálmán Olga színre lépésével izgalmasabbá vált, és bár az egykori műsorvezető megjelenésének nem mindenki örült, sőt, voltak, akik árulásként fogták fel, az új helyzetből Karácsony Gergely jött ki a legjobban.
Karácsony ugyanis, aki az elmúlt hónapokban meglehetősen magabiztossá – és ennek megfelelően lagymataggá - vált, mintegy varázsütésre megrázta magát, és a szükségből erényt kovácsolva küzdeni kezdett.
Versenyezni kezdett a szocialisták és a Párbeszéd közös jelöltje, mert megérezte, hogy helyzet van, és ennek a helyzetnek valamilyen módon meg kell felelnie. Ha úgy tetszik, Karácsony duplán győztese a mögöttünk álló néhány hétnek. Egyfelől, mert számszakilag győzött, és ő lett Tarlós István egyetlen komolyan vehető kihívója, másrészt pedig azért, mert saját magával is sikerült megértetnie, hogy a langymeleg nem elegendő. Mint a sportban: aki valódi eredményt akar elérni annak valódi teljesítményt kell felmutatni. Alibi játékkal csak ideig-óráig lehet győzni, mert a sport és a politika abban is hasonlít egymásra, hogy mindkettőben előbb, vagy utóbb eljön az igazság pillanata.
Karácsony mellett a másik győztes az MSZP lehet. Azért a feltételes mód, mert a párt vezetőinek ebből a győzelemből – mely csak kisebb részben nekik, nagyobb részben Karácsonynak köszönhető - le kellene vonniuk a tanulságokat. Például úgy, hogy példát vesznek Karácsonyról. Hogy be kell állni a versenybe, a szájkarate, a másokra mutogatás ideje lejárt, ezek ma már semmire sem elegendők.
Budapest tehát jól rajtolt, de a valódi küzdelem csak most kezdődik. És bármilyen furcsa, az ellenzéki pártok számára nem Tarlós István lesz a legnehezebben legyőzhető ellenfél, hanem saját maguk. A következő hetekben-hónapokban dől el ugyanis, hogy a pártok komolyan gondolták-e, amit választóiknak, szimpatizánsaiknak ígértek. Hogy egy emberként beállnak az előválasztás győztese mögé, és minden módon, minden erejükkel őt támogatják. Ha igen, akkor még mindig marad megoldandó feladat: megértetni a hívekkel, hogy arra a jelöltre szavazzanak, akire korábban eszük ágában sem volt szavazni.
Tarlós István legyőzhető, mert a budapestiek nem kedvelik azt a stílust, amit képvisel, és elutasítják a Fideszt, azt a pártot, amelyet a jelenlegi főpolgármester a főváros érdekei ellenében kiszolgál. Tarlós és a Fidesz már vesztett Budapesten, a győztes is megvan, most már „csak” a neheze van hátra: nem szabad a győzelemhez vezető útról letérni.
