Enyveskezű pitiánerek
„A FIDESZNEK CSAK OLYAN PÉNZ KELL, AMIT EL IS LOPHAT! A magyar kormány civilek elleni háborúja miatt 77 milliárd forinttól esik el Magyarország és a magyar civil szervezetek. Orbánékat az zavarta a legjobban, hogy tőlük függetlenül osztanák szét nyílt pályázatok útján ezt a forrást. Eddig csak veszélyben voltak a források, de most már teljesen elbukta Magyarország ezt a 77 milliárdot.” (Donáth Anna – Momentum)
Azt gondolom, hogy jól ragadta meg a lényeget a fiatal politikus. Magyarország kormányát az ingyen forrásnál is jobban érdekli, hogy kizárólagos joggal rendelkezhessen minden közpénz felett. A Norvég Alap által kínált támogatás nem EU-s pénz, tehát nem az Orbán által gyűlölt „brüsszeli bürokraták” könyöradománya. A 77 milliárd forint mindössze öt (!) százaléka lett volna szabad rendelkezésű rész, nevezetesen ez az a pénzhányad, amelynek elosztásába a Fidesz klientúrája nem szólhatott volna bele.
És ezt sem bírták elviselni. Nem, mert gyűlölik a civil szervezeteket és mozgalmakat, és természetesen félnek is tőlük. 77 milliárd forint sok is, kevés is. Kezdjük orbáni mértékkel: négy túlárazott vidéki stadion ára körülbelül ennyi. Folytatom más példával: a Velencei tó gyors rehabilitációjára hozzávetőleg 40 milliárd forint kellene, de nincs. Tessely Zoltán (Velencei-tó fejlesztéséért felelős kormánybiztos) szerint „a szükséges pénzeszköz olyan nagymértékű, hogy az ország jelenlegi helyzetében a kormány ezt nem szándékozik biztosítani”. A tó nemzeti érték, halódik az állat- és növényvilág, a víz fürödhetetlen, a kiszáradás veszélye fenyeget. Nincs „koszos” 40 milliárd a megmentésére, de 77 milliárdot egy mozdulattal képesek kidobni az ablakon, mert abban van egy 4 milliárdos tétel, amit nem tudnak „bevenni”. Inkább jussanak koldusbotra az egyesületek, civilszervezetek és egyéb közhasznú társadalmi képződmények: a halakkal és a növényekkel együtt rohadjon a társadalom kötőszövete is.
Nem nagy ügy ez a norvég affér, viszont mindent elárul hazai viszonyainkról. Szerencsére területi követeléseink nincsenek az északi országgal szemben, és a magyar kisebbség is vígan elvan a fjordok országában. Ők ott – messze idegenben – boldogan élnek, mi itt szemlesütve vegetálunk. Nem a magyarságunk szégyellni való, hanem az enyveskezű, pitiáner kormányunk!
