Észak-Olaszország tanulságaira senki nem figyel oda

Észak-Olaszország kétségkívül az egyik legnagyobb gócpontja lett a koronavírus-járványnak, de kérdés, hogy az elkerülhetetlen valóban elkerülhetetlen volt-e. Odze György író, egykori diplomata korábban a kínai járványügyi helyzetről már adott interjút a Hírklikknek. Ezúttal az olaszországi járványokról beszélgettünk, számos figyelemre, még inkább megfigyelésre méltó részletet megismerve.

– Azt mondta, hogy az influenzajárványokból sok következtetést le lehet vonni.

– Nekem feltűnt – bár nem állítom, hogy ez válasz a koronavírussal kapcsolatos problémákra –, hogy éveken át elszalasztottuk az Európában zajló járványügyi folyamatok megfigyelését. Pedig lehet, hogy érdemes lett volna odafigyelni az influenzára is, hiszen nagyon komoly influenzajárványok szoktak lenni Magyarországon is – viszonylag sok halálesettel. Persze ezek nem akkorák, mint a COVID-19, de érdemes talán elgondolkozni azon, hogy éveken át nem kezdtünk semmit ezekkel.

– Európában eddig Olaszországban volt a legnagyobb a baj.

– Észak-Olaszországban különösen magas volt mindig az influenza áldozatainak a száma. Döbbenetes adatok vannak: olvastam egy tanulmányt, amely szerint a 2013/14-es és a 2016/17-es téli szezon között 5.290.000 megbetegedést és 68.000 halálesetet regisztráltak. Ezzel az európai országok között Olaszország az élen jár.

– A koronavírus-járvány Kínából indult, nem Olaszországból. Hol a kapcsolat?

– Az említett adatok mutathatják azt is, hogy az egészségügyi rendszer mennyire felkészült egy járványra. De azt is tudni kell, hogy Észak-Olaszországban erős a kínai jelenlét. Milánóban és Pratoban (utóbbi az olasz textilipar egyik fontos bástyája – a szerk.) két nagy kínai közösség van, több mint 4000 kínai vállalattal, amelyekben az évek során mintegy 200 ezer kínai dolgozott. Ezek a közösségek nem olyan izoláltak, mint például a magyarországiak, gyakran utaznak Kína és Olaszország között. Márpedig Kínában minden évben nagyon erős influenzajárvány van, és így könnyen lehet hozni-vinni a vírusokat.

– Mi az oka, hogy ott ilyen jelentős kínai közösség alakult ki?

– Az olasz ruhaipar jelentős része kínai kézben van, így az ott készülő ruhákat Made in Italy címkével lehet ellátni és így jóval exportképesebb az Európai Unióban, mintha Kínából érkezne.

– Ettől még nem feltétlenül kell világjárványnak kialakulnia.

– Észak-Olaszország jelentős síparadicsom is, nagyon sok fiatal jár oda, akik nem feltétlenül betegszenek meg, de szintén hozzák-viszik a vírust. És ismétlem, minden évben van komoly influenzajárvány, amely ugyan nem annyira masszív és drámai, mint ez a koronavírus, de azért – mint a korábban említett adatok is mutatják – sok áldozatot szed. Viszont könnyen lehet,  csak szerencse dolga, hogy nem ennyit.

– A szakemberek szerint, számít az is, hogy Olaszországban nagyon öregszik a társadalom.

–- Ez szintén megfigyelési szempont, hiszen 70 éves kor fölött az emberek egészsége már nem ugyanolyan, mert olyan nincs, hogy sokáig éljek és egészséges is legyek. Akik pedig ízületi gyulladásokkal, cukorbetegséggel, szívbetegséggel vagy más bajokkal élnek, sokkal könnyebben elkapnak egy ilyen fertőzést, hiszen gyengébb az immunrendszerük. Viszont az is igaz, hogy 70 felett az ember már ritkábban megy el orvoshoz, mert fáj valamije, hiszen természetesnek veszi. Azt viszont nem veszi észre, hogy ez valójában milyen hatással van a szervezetére, mennyit gyengít az immunrendszerén. És Olaszországban valóban magas az átlagéletkor, és ez is közrejátszhat abban, hogy egy járvány esetén, Európában ott a legnagyobb gócpont.

Diplomataként is megtapasztaltam ráadásul, hogy az olaszok hajlamosak rengeteg mindent elég lazán kezelni, és valljuk be, hogy éppen ezért a lazaságukért szeretjük őket annyira. Viszont ez a lazaság ilyen helyzetekben gyakran fegyelmezetlenséget szül, ami veszélyhelyzetben visszaüthet. Ottani ismerősöktől még a múlt hónapban is hallottam olyat, hogy összejártak a családok, pedig akkor már javában tombolt a járvány. De azért együtt volt a 70 éves nagypapa, a 12 éves unoka, meg még néhány generáció.

– Ha most alaposan elemeznénk a történteket, a következő ilyet – ne legyen rá szükség – el tudnánk kerülni?

– Az okok feltérképezésére kéne jobban figyelni, ismerni a kínai közösség szokásait, és akkor sok mindent meg lehetne előzni. És az emberiségnek ki kell gyógyulni ebből a mániákus helykereséséből, az „otthon unatkozunk, hát utazzunk” stílusból. Ezen is el kell gondolkozni, más szemszögből nézni a dolgokat és változtatni. Nem elég az, hogy most maradjunk otthon és mossunk kezet. Ha az előbbit nem is, de az utóbbit eddig is kellett volna. És, ha már itt tartunk, nem csak most kéne figyelni a fertőtlenítésre és a higiéniára, amikor már megvan a baj.

Ez Magyarországtól Amerikáig mindenkire igaz: egy világjelenség, amit most mindenki megszenved, mert mindenki elspórolta a pénzeket, amikor sok mindent meg lehetett volna előzni, de nem figyelnek ezekre a dolgokra. És nyilván más példák is vannak más országokból. De én azt látom, hogy Észak-Olaszország tanulságaira senki nem figyel oda, pedig ott minden jól látható: így függenek össze a ruhagyárak, a síparadicsomok, a lezserség és a járványok.