Ez a mostani izraeli-palesztin összecsapás más, mint az eddigiek voltak
Az izraeli-palesztin viszály mostani fordulója azért más, mint az eddigiek, mert nincs már „békefolyamat”, amihez vissza lehetne térni – írta az amerikai Slate portál. A helyzet váratlanul gyorsan eszkalálódott, és fennáll a veszély, hogy megismétlődik valami olyasmi, mint a pusztító 2014-es gázai háború. Bár minden visszatérhet a korábbi status quo-hoz, a környező nemzetközi szövegösszefüggés mássá teszi ezt a mostani összecsapást.
Izrael és Palesztina a teljes háború küszöbén áll, a palesztin területen már 49 ember, köztük 14 gyerek vesztette életét, Izraelben a vaskupola feltartóztatta a Hamasz és az Iszlám Dzsihad rakétáinak többségét, de legalább hat izraeli ember áldozatul esett a támadásoknak. A kívülállók tekinthetnek minderre úgy, hogy ez is csak a hosszú ideje tartó konfliktus egyik kirobbanása. A kelet-jeruzsálemi bontások egy kitartó kampány részét alkotják, és az Al-Aksza mecset körül is volt már sok összecsapás.
A helyzet váratlanul gyorsan eszkalálódott, és fennáll a veszély, hogy megismétlődik valami olyasmi, mint a pusztító 2014-es gázai háború. De még mindig valószínű, hogy a harc elhal a következő napokban, hetekben, és minden visszatér a szomorú status quo-hoz, ami nem ígér hosszabb távú változást sem a palesztinoknak, sem az izraelieknek. A környező nemzetközi szövegösszefüggés azonban mássá teszi ezt a mostani összecsapást. Akiben volt elegendő derűlátás, az az eddigi ilyen kirobbanásokat tekinthette a 30 évvel ezelőtti oslói megállapodások szerinti békefolyamattól való átmeneti eltérésnek. Az volt az általános feltételezés, hogy Izrael és a palesztinok két szuverén állam létrehozására készülnek. A mostani összecsapás azonban olyan világban zajlik, ami távolodóban van ettől a paradigmától, ha nem hagyta el végleg – írja a Slate.
A Biden-kormány, és a centrumtól a baloldalig sok amerikai politikus is még mindig támogatja a „két állam” megoldást, de ők is kezdik elveszteni a bizalmukat ebben. A Carnegie Endowment minapi tanulmányában felszólította az Egyesült Államokat: álljon át egy „jogokra alapozott megközelítésre, amelyben a fő hangsúly a palesztinaiak és az izraeliek jogain és biztonságán van, nem pedig a békefolyamat fenntartásán és rövid távú megoldások keresésén”. Ez legalább részben válasz Trump és Netanjahu összeölelkezésére, ami nagyon ártott az Izrael támogatásáról szóló amerikai kétpárti konszenzusnak.
Trump elgondolása – ami valamiféle korlátozott autonómiát szánt a palesztinoknak – holtan született, mivel a palesztin vezetés szóba sem állt Amerikával attól kezdve, hogy Washington Jeruzsálembe költöztette nagykövetségét. Trump talán tartósabb hagyatéka az, hogy Amerika sokat tett annak érdekében, hogy Izrael és több környező arab állam között normalizálódjanak a diplomáciai kapcsolatok. Az úgynevezett Abraham megállapodások lényeges premisszája volt, hogy az izraeli-palesztin konfliktus eltereli a figyelmet a térség nagyobb problémáiról, például Iránról.
Ám éppen most nagyon nem úgy tűnik, hogy az izraeli-palesztin konfliktust meg lehetne simán kerülni. Az amerikai kormányzat azt szeretné, ha ez a probléma egyszerűen eltűnne. A Biden-kormány tett ugyan lépéseket Trump vonatkozó örökségének felszámolására, de elkerülte a provokatívabb lehetőségeket – például a követség visszaköltöztetését Jeruzsálemből. Tump ölelésével ellentétben, Biden távol tartja magát Netanjahutól, és nem említette első nagy külpolitikai beszédében, hogy Amerika támogatja Izraelt. Nem nevezett még ki nagykövetet, és nem nyitotta meg újra a jeruzsálemi konzulátust, amit Trump bezárt. Ez az „el a kezekkel megközelítés” megfelelhet Biden szándékának, hogy az Egyesült Államokat kivonja a régen zajló közel-keleti konfliktusokból, főleg, hogy fontosabb, így ázsiai prioritásokra koncentráljon. Mindez azonban azt is jelzi, hogy az amerikai vezetés nem látja túl ígéretesnek, hogy elkötelezze magát a közel-keleti békefolyamatban, mivel ez a jelenlegi izraeli kormánynak sem áll szándékában.
Ám a probléma nem csak Netanjahu. Jelenleg nem annyira az izraeli jobboldal zászlóvivője, mint inkább a legfőbb akadály annak útjában. A Netanjahu elleni tömb esetleges kormányában minden valószínűség szerint benne lenne a településpolitika két fő képviselője, Naftali Bennett és Avigdor Lieberman, valamint Benny Gantz, a valamivel mérsékeltebb jelenlegi védelmi miniszter. Izrael liberális támogatói remélhetik, hogy a békefolyamathoz való visszatérés csak „egy választásnyira van”, de ez tévedés. Egy olyan izraeli kormány, amely nem hajlandó kompromisszumot kötni a megszállás kérdésében, egy palesztin kormány, amelynek fogytán a legitimitása, és gyorsan veszti el a talajt a lába alól az erőszakos szélsőségesek javára, és egy nemzetközi közösség, amely nem szeretne ebben részt vállalni. Mindez szinte szürreális képzelgéssé tesz mindent, ami több lenne, mint egy rövidtávú tűszünet.
