Ez ám a hungarikum
A Corvinus hungarikumtanára a magyarságtudatot kéri számon a diákokon. Készített egy meglehetősen sajátos felmérést, amiből leginkább az derül ki, hogy zavarja, hogy a fiatalok tüntetnek a jelenlegi kormány ellen.
Ő ezt arra vezeti vissza, hogy a tanítványai keveset tudnak hazánk földrajzáról, zenéjéről, stb. Bezzeg, ha hibátlanul fújnák mindezeket, akkor nyilván nem lennének annyira befolyásolhatók, hogy kaphatóak legyenek tiltakozni. Ha csak úgy nem.
A hungarikum prof csak azt felejti el, hogy a Z generáció meghatározóan a Fidesz kormányok ideje alatt szocializálódott. Ezt a nem mellékes tényt teljesen kihagyja a felmérésből. Már -már az az érzésem, hogy olyan szörnyű időket álmodik vissza, amikor megmondhatta a hatalom, ki a magyar, és ki nem.
Bár, ha jobban belegondolok, a jelenlegi kormány is ezt teszi évek óta. Hazaárulózik, sorosozik, migránsozik.
Erőszakosan ki akarja sajátítani önmaga számára a hazát. Számukra senki nem igazi magyar, ha bírálja akár a legcsekélyebb módon a döntéseiket.
A felmérés mindenesetre tanulságos, ám az "eredményéből" nem azt következtetést vonnám le, hogy a mai fiataloknak csak 15-21 százalékában van " magyarságtudat", hanem azt, hogy mennyire kontraproduktív az öncélú magyarosch propaganda, a direkt hazaffyas agymosás.
A hungarikumtanár mellőzi a rendszer szerepét és felelősségét, és ettől az egész " mérése" megalapozatlan és hiteltelen.
Nem gondolnám, hogy a mai kamaszok, vagy a fiatal felnőttek ostobábbak lennének, no pláne nem, hogy kevésbé lennének magyarok, mint elődeik, maximum mások a prioritásaik.
Azt pedig szinte nevetségesnek tartom, hogy a " magyarságtudat" mércéje az lenne, hogy ki hány várost vagy nótát ismer fel, mert ilyen alapon a kevésbé műveltek, vagy az alacsony iskolai végzettségűek közt lehetséges, hogy még rosszabb " eredmény" születne.
Én nem hiszem, hogy kevesebb "magyarságtudat" - bármit is ért rajta a hungarikumtudor - szorult egy egyszerű kétkezi munkásba, csak azért mert nem látta még történetesen a Lehel kürtjét, mint abba, aki felmondja a tankönyveket.
Amúgy 1944-ben fabatkát sem ért, hogy 600 ezer magyar zsidó közül hánynak szól szívéből a Himnusz, hány énekli tisztán a Rákóczi-indulót. Nem tudhatom, hogy a hungarikumtanárnak a szülőföld mit jelent. Nem tudhatom, mit gondol például Radnótiról, Szerb Antalról és a többiekről.
Méricskélhetjük, ki a magyarabb a magyarabbnál, de jó lenne legalább azt elfogadni, hogy magyarnak lenni nem érdem, nem szégyen, hanem tény.
