Ez hosszú menetelés lesz
A minap mutatták be a Policy Solutions közvéleménykutatásának eredményeit. Kiderül belőlük, hogy az aránytalan médiaviszonyok ellenére az állampolgárok jórésze többé-kevésbé tudja, milyen országban él. A demokrácia állapotával 44% elégedett, de ennél több, a megkérdezettek fele nem.
A többség tapasztalja, hogy a kormány nem csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket, 53% látja a sajtószabadság csorbulását. 60% úgy érzi, hogy a kormány csak a saját választóival törődik.
A kormány teljesítményét a legrosszabbnak a korrupció tekintetében értékelik, és nincs olyan illúziójuk, hogy a hatalom figyelembe venné az ellenzék véleményét és javaslatait.
Eddig is sokat kérdeztük magunktól: akkor miért tűrik? Egyrészt azért, mert 27 % (de az alacsonyabb iskolai végzettségűek 43%-a) szerint egyik rendszer olyan, mint a másik, nekik a demokratikusabb viszonyok sem adtak többet. Érthető: két választás között akkor sem érezhették, hogy sok beleszólásuk van a dolgokba. Talán ezért van az, hogy még az ellenzéki szavazók egy része (pl. az mszp választóinak 38%-a, a DK-énak 36%-a!) is "beveszi", hogy a személyesen őket is megszólító nemzeti konzultáció valódi demokratikus módszer.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet, amikor konstatálom, hogy az ellenzék egy dologban biztosan sikert ért. Eredményesen győzte meg az embereket arról, hogy a választási rendszer disznó módon torzít. Ez igaz ugyan, de ennek következtében most csak az ország harmada (36%) vallja, hogy a kormány demokratikus választásokon leváltható.
Jóval többen, az ellenzékiek és a bizonytalanok többsége szerint ez lehetetlen. És látjuk: a reménytelenséget kezdik kiterjeszteni az ellenállás valamennyi formájára: beletörődtek, hogy a rendszer megdönthetetlen. Komoly veszély, hogy az EP-választásra, amely pedig nem a Fidesz szabályai szerint zajlik, már el sem jönnek.
Ez az önbeteljesítő jóslat a legrosszabb, ami velünk történhet. Ezért kell biztatni minden aktivitást, minden tevékenységi és megszólalási lehetőséget, ami visszaadja a saját cselekedeteink értelmébe vetett reményt.
Utca, parlament, szavazás, aláírásgyűjtés, civil akciók - minden kell, nem egymás helyett, hanem mellett. Mert ez hosszú menetelés lesz. Amelyben minden lépés fontos.
