Ez is lehet egy opció: új EU-t alapítanának a magyarok és a lengyelek nélkül
„Képesek vagyunk kidolgozni egy új költségvetést a kormányok együttműködése útján, vagy alapítunk egy új Európai Uniót Magyarország és Lengyelország nélkül?” – ezt a kérdést vetette fel Mark Rutte holland miniszterelnök a holland parlamentben szeptember 9-én, a Covid-19 segélyprogramról szóló vitában. Ez az első eset, hogy egy uniós tagállam vezetője nyilvánosan felvetette a lehetőséget, hogy az EU integrációs folyamatát a szembeszegülő államok nélkül vigyék tovább. Szavai olyan igazságot tartalmaznak, amellyel eddig kevesen mertek szembenézni: az EU számára egzisztenciális kérdés, hogy továbbra is magában foglal-e – sőt, támogat-e – egyre inkább tekintélyelvű tagállamokat, vagy megtesz minden szükségest, hogy megvédje az alapvető értékeit – olvasható a cikkben.
Az EUobserver beszámolója szerint, a vitában arról volt szó, hogy a segélyprogramból való kifizetéseket kössék-e a jogállamisághoz és a demokratikus normák tiszteletben tartásához. Kívülállóknak úgy tűnhet, hogy ez jelentéktelen kérdés az aktuális politikai témákhoz képest, mint a járvány, a klímaváltozás, vagy Donald Trump. Ennél sokkal nagyobb figyelmet keltett, amikor Rutte júliusban igyekezett korlátozni a segélyalapból ingyen osztandó pénz összegét, és a kifizetéseket a jogállamisághoz és a demokratikus kormányzáshoz kötni. „Ám Európa jogállamisági válsága fennmarad akkor is, amikor majd elmúlik ez a közegészségügyi válság, és az EU-nak, mint a demokráciák közösségének jövője forog kockán” – írta a szerző.
A demokratikus alapelvek egyes államok általi megsértésének kérdése már mintegy tíz éve fennáll, és egyre inkább Lengyelországra és Magyarországra összpontosul – mutat rá a cikk, amely röviden beszámol a két országban történtekről.
Emlékeztet arra, hogy Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter és volt miniszterelnök-helyettes már 2016-ban kimondta, hogy az olyan tagállamokat, mint Magyarország, amely kerítéseket épít a háborúból menekülők ellen, amelyek megsértik a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, „ideiglenesen, vagy végleg ki kell zárni az EU-ból”. Akkoriban azonban az volt a jogi és gyakorlati probléma, hogy az uniós szerződésekben nem szerepel egy tagállam kizárásának lehetősége. A távozásra az egyetlen mód az 50. cikkely, amelyet Nagy-Britannia használt fel, de ez esetben magának az érintett tagállamnak kell a kilépést kezdeményezni. Más szóval: jogilag akkor sem tehet semmit a többi tagállam, ha Budapest és Varsó még tovább halad a demokrácia lebontásának útján.
A 7. cikkely szerinti szankcionálási mechanizmus is problémás, mert konszenzus szükséges annak megállapításához, hogy egy tagállam megsérti az EU alapvető elveit és értékeit. Ezért patthelyzetet okoz a jelenlegi helyzet, amikor egyszerre két országban folyik a jogállam lebontása, hiszen mindkét tagállam dönthet úgy – és ezt is tette –, hogy támogatja a másikat az Európai Tanácsban.
Ezt a zsákutcát kerüli el Rutte javaslata, miszerint új EU-t kellene alapítani a két nevezett ország nélkül. „Végső soron, nincs semmilyen jogi akadálya annak, hogy a tagállamok az 50. cikkely alapján kilépjenek, aztán új, nemzetek feletti szervezetet hozzanak létre helyette. A régi EU megszűnik, vagy csak valamiféle burokként létezne tovább. Ez radikális, és meglehetősen költséges döntés lenne, nem utolsó sorban a demokráciát illetően.
Nagyon sok magyar és kengyel kitartóan és aktívan tiltakozott kormánya autokrata projektje ellen, és velük szemben egy új EU alapítása kemény, sajnálatos, és egyenesen igazságtalan lenne. Elveszítenének sok szabadságjogot, mint például azt, hogy más uniós tagállamokba utazzanak, vagy ott dolgozzanak, nem védenék őket az uniós jogszabályok, és nemzeti érdekeiknek nem lenne képviselete az EU-ban.
A szerző szerint, azonban az sem opció, hogy nem teszünk semmit. Az EU intézményeinek, eljárásainak és jogrendjének legitimációja törékeny, lényegében a tagállamok kormányaitól kapott demokratikus mandátum működése. Ha Magyarország és Lengyelország tovább csúszik az autokrácia felé, az EU egésze elveszti a demokráciára támasztott igényét. „Visszatérve Rutte váratlan megjegyzésére: talán csak afféle retorikai villantás volt, hogy egyebek között újra megerősítse arculatát, mint a csípőből tüzelő egyenes ember.
Szavai azonban olyan igazságot tartalmaznak, amellyel eddig kevesen mertek szembenézni: az Európai Unió számára a demokratikus visszacsúszás egzisztenciális kérdés, nevezetesen az, hogy továbbra is magában foglal-e – sőt, támogat-e – egyre inkább tekintélyelvű tagállamokat, vagy megtesz minden szükségest, hogy megvédje az Európai Unió alapvető értékeit?” – olvasható a cikkben.
