Február elsején avatják fel a Solt Ottilia teret
Még tavaly hirdette meg a II. kerület a nőnapi utcanévadót, amelynek keretében a közösség ötleteit várták négy addig névtelen közterület elnevezésére. A helyszínek közül az egyik a legendás ellenzéki személyiség, Solt Ottilia nevét viseli.
„Szomszédaink közel 1000 javaslatot küldtek, és azóta felavattuk a Szabó Magda sétány utcanévtábláit, és most, Solt Ottilia halálának 25. évfordulóján leleplezzük a Solt Ottilia tér tábláit” – írta közösségi oldalán a kerület polgármestere. Az eseményre kedden 16 órakor a II. kerületi Harcsa utca és Frankel Leó út kereszteződésénél kerül sor.
Őrsi Gergely a meghívóban jelezte, hogy az eseményen beszédet mond Hodosán Róza korábbi országgyűlési képviselő, a demokratikus ellenzék tagja, valamint Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes.
Az ünnepélyes eseményen Solt Ottilia emlékét Rostás Mónika és Rostás Csaba zeneművészek és Nagy Zsolt színművészek közreműködésével idézik meg.
Solt Ottilia az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-filozófia szakán szerzett diplomát 1967-ben. 1967-től 1971-ig szociológusként a Gazdaságkutató Intézetben, majd 1972 és 1979 között az akkortól újra Fővárosi Pedagógiai Intézet néven működő intézmény szociológiai csoportjában dolgozott. Eközben Kemény Istvánnal és másokkal részt vett az MTA Szociológiai Kutatócsoportja (1963-tól, utóbb Intézet), illetve az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézete megbízásából szervezett kutatásokban is. Miután a cseh Charta ’77-tel szolidaritást vállaló nyilatkozat aláírása, illetve az általa kutatott témák miatt állásából elbocsátották, tanárként és könyvtárosként tevékenykedett 1981-ig.
Az 1970-es években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot. 1985-ben részt vett a 45 ellenzéki értelmiségi részvételével megtartott illegális monori találkozón. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője lett, majd alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt, majd főiskolai tanárként leendő szociális munkások képzésével foglalkozott.
1993 elejére teljesen eltávolodott az SZDSZ fő irányvonalától és eldöntötte, hogy nem indul újra képviselőnek. Nem sokkal később, 1993. április 4-én Budapestről Győr irányába tartva, súlyos autóbalesetet szenvedett az M1-es autópályán, Tata külterületén. A Trabant, amelyben ült, egy görög kamionnal ütközött. A balesetben ketten, köztük 15 éves fia, Máté életét vesztette, ő pedig olyan súlyos sérülésekkel élte csak túl, amelyekből soha nem épült fel. Még ugyanebben az évben, 1993-ban férje, Nagy András (írói nevén Nagy W. András) hosszan tartó ,súlyos betegség után szintén elhunyt.
