Fekete húsvétra készülve

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Husvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.
(Ady Endre – A fekete húsvét)

Így, a nagyhét kezdetén, húsvétra készülve, sok minden eszembe jutott. Számomra talán a legfontosabb, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepe. Természetesen eszembe jutottak a népi szokások, a család, a közös ebédek, vacsorák és számtalan szép emlék.

Ahogy ezen töprengtem, hirtelen bevillant egy fájó érzés. Végigfutott egy gondolat: ez az ünnep most más lesz, mint amit megszoktunk. Mindent pillanatot átjár a féltés, aggódás szeretteinkért.

Szinte felfoghatatlan, hogy nem tudjuk megölelni szüleinket, nagyszüleinket, sőt, csak telefonon, vagy skypon mondhatjuk el az ilyenkor szokásos locsolóverset.

Mégis azt gondolom, ezekben a nehéz pillanatokban leginkább azzal mutathatjuk ki szeretetünket, ha betartjuk a szakemberek intelmeit és elviseljük a máskor szeretett otthon szinte már fojtogató ölelését, hogy a járványveszély elmúltával, karácsonykor újra együtt ünnepelhessen a család.

Kérem, vigyázzanak egymásra!