Ferenc pápa lényegében megcáfolta az Orbán-kormány propagandáját

Ferenc pápa a koronavírus-járvány tavaszi, első hulláma idején elrendelt karanténidőszakban egy könyvben foglalta össze, hogy mit gondol a világunk állapotáról. A vékony könyv Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé címmel most magyarul is megjelent – vette észre a 444.

A pápa szerint a járvány korszakváltást jelent, hiszen mostanra végleg lelepleződött, hogy a világunk kormányzásához eddig használt alapelvek és feltételek többé nem érvényesek. És illúzió lenne azt hinni, hogy visszatérhetünk oda, ahol a válság előtt tartottunk. Ahhoz, hogy felismerjük, mi a teendő, olyan dolgokon kell elgondolkodnunk, mint a szolidaritás, az ökológia szerepe vagy a gazdaság működése.

Ferenc pápa egész mást gondol a menekültekről, mint amit a milliárdokból finanszírozott magyar kormánypropaganda sulykol:

„Ha elutasítunk egy küszködő – bármilyen hitű – bevándorlót, attól való félelmünkben, hogy ezzel felhígítjuk a »keresztény« kultúrát, akkor a kereszténységet és a kultúrát egyaránt groteszkül hamis módon állítjuk be. A migráció csak azoknak a fejében jelent fenyegetést a kereszténységre nézve, akik hasznot húznak ennek hangoztatásából. Ha hirdetjük az evangéliumot, de nem fogadjuk szívesen a szükséget szenvedő idegeneket, nem erősítjük meg őket emberi mivoltukban mint Isten gyermekeit, azzal egy olyan kultúrát erősítünk, amely csak nevében keresztény, de elvesztette minden fontos vonását, amely valóban azzá teszi.”

Természetesen a pápa sem gondolja azt, hogy minden országnak szélesre kéne tárnia a kapuját, és válogatás nélkül mindenkit beengednie, és fontos, hogy a kormányok körültekintően mérjék fel a befogadó- és integrálóképességüket. De a teljes bezárkózás, és főleg a gyűlölet szítása azokkal szemben, akiknek menekülniük kellett otthonukból, az egész biztosan nem fér össze az egyház tanításaival.

A bevándorlókkal szembeni gyűlöletkeltés szorosan kapcsolódik a populista politikák előretöréséhez, amit Ferenc pápa aggodalommal figyel.

„A félelem- és pánikkeltéssel a populizmus inkább kihasználása a közkeletű szenvedésnek, nem az orvossága. A populista vezetők kegyetlen szónoki fordulata, amikor rossz színben tüntetik fel a »többieket«, így védelmezve saját csoportidentitásukat. Becsvágyó politikusok ezzel az eszközzel nyerik el a hatalmat”.

A pápa elég kritikus a kapitalizmus jelenlegi korszakával szemben is, szerinte ugyanis a szolidaritás nem csak annyi, hogy támogatunk emberbaráti kezdeményezéseket vagy segítséget nyújtunk a veszteseknek:

„A szolidaritás ugyanis nem azt jelenti, hogy osztozunk az asztalon maradt morzsákon, hanem azt, hogy mindenkinek helyet készítünk az asztalnál.”

Ez pedig Ferenc pápa szerint a kapitalizmus jelenlegi formájában lehetetlen. A gazdasági váltást viszont elképzelhetetlennek tartja egy zöld fordulat nélkül.  Szerinte az egyház küldetése, hogy odaforduljon a világ szegényeihez, a kiszolgáltatottakhoz, a hátrahagyottakhoz:

„Ha az egyház megtagadja a szegényeket, megszűnik Jézus egyháza lenni, és visszatér a régi kísértéshez, hogy morális vagy intellektuális elitté váljon. Egyetlen szóval jellemezhetjük csak az egyházat, amely idegenné válik a szegények számára: »botrányos«.”