Ferge Zsuzsa a 99 Mozgalomról: párthoz nem, de értelmes célokhoz örömmel csatlakozok

– A 90. születésnapját köszöntő interjúk egyikében a feltehetően a jövőnk megoldásait firtató kérdésre az Önre oly jellemző szelíd szellemességgel mondta, hogy „ez már legyen a ti dolgotok”. Miért döntött úgy, hogy feltehetően „korelnökként” mégis csatlakozik egy közéleti mozgalomhoz?  

– Pártban egyikben sem kívánok, sosem akartam részt venni, de a civil szerveződéseket mindig kedveltem, mindig is civilnek tudtam magam. Most pedig úgy néz ki, hogy ez egy olyasfajta mozgalom, aminek az értékei hasonlítanak az én értékeimhez s amelynek a támogatásával jó helyre megy az a kevés energia, amit én egyáltalán a közéletbe bele tudok tenni. 

– „Különleges tudós ő, aki nem csak kutatja a társadalmat, de igyekszik igazságosabbá tenni azt. Ferge Zsuzsa a szegénység, különösen a gyermekszegénység elleni küzdelem legfontosabb alakja évtizedek óta. A szociálpolitikus és a szociális munkás képzés elindításával Magyarországon is szakmává emelte a legkiszolgáltatottabbak iránti cselekvő szolidaritást” – ezt Karácsony Gergely főpolgármester, immár miniszterelnök-jelölt írta néhány hete az Önt köszöntő születésnapi posztjában. Ekkor már tudta, hogy része lesz az általa indított mozgalomnak is? 

– Nem, nem, minderről mit sem tudtam, a születésnapi köszöntője inkább egy magánéleti esemény volt.

– A 99 Mozgalomhoz köthető, eddig megismert nevek között – így közösen – régen látott jeles értelmiségiek személye is megtalálható. Ön mit gondol, egy ilyen, viszonylag széles merítésű értelmiségi bázis alapja lehet egy kormányváltást elősegítő közösségnek, illetve megfelelően tud-e néppártosodni ahhoz, hogy minél nagyobb tábort legyen képes megnyerni a terveihez?  

– Nézze, elvileg nagyon nagy szükség lenne erre, de hogy ez a jelenleg szűk civil mozgalom ebben tud-e segíteni vagy sem, pillanatnyilag nem tudom megmondani. Borzasztó jó volna, ha így lenne, s mivel tájékozott emberekről van szó, ez nekem is segít abban eligazodni, hogy mit lehet megvalósítható célnak tekinteni, amit ma még nem látunk világosan. 

– Milyen feltételek, program mellett érzi kivitelezhetőnek a mozgalom terveit? Beszéltek-e arról, hogy milyen lépéseket tesznek, merre indulnak mindennek a megvalósításáért?

– Én jelenleg egy kis Bakony környéki faluban, „vidéki magányban” létezem, nem része az életemnek a folyamatos utazás. Ha megkérnek valamire, hogy olvassam el, véleményezzem, örömmel megteszem, de ennél többre nem futja az erőmből. Azt, hogy ha a nevem jelent valamit és segít valamiben, amivel egyetértek, akkor azt örömmel vállalom. 

– Azt megtudhatjuk, hogy kinek a felkérésére csatlakozott a 99 Mozgalomhoz?

– Úgy emlékszem, hogy Karácsony Gergely keresett meg, de már nem tudnám pontosan rekonstruálni. Azt tudtam, hogy miről van szó, és hogy a számomra ez egy elfogadható közeg.

– Az Ön pályáját, személyiségét ismerve, semmiképpen sem tolnám politikai síkra a beszélgetést. Azzal kapcsolatban azonban érdekelne a véleménye, hogy ez a mozgalom, ha megerősödik, kialakíthat-e egy véleményformáló baloldali szerepet a közéletben?

– Remélem, de nem hiszem, hogy így lesz, mivel nem nagyon látom a fogadóközeget. Természetesen azt remélem, hogy lesz súlya, ezért is fogadtam el az invitálást, de nem látom azt a közeget, ami széleskörűen el- és befogadná mindezt. Az emberek tájékoztatása meglehetősen alacsony szintű, a tömegkommunikációs eszközök nagyon kevés hírt közölnek, a mozgalomról például szerintem semmit, így kicsi az esély, hogy mindebből egy jelentős dolog legyen. Nekem mindenesetre jól esik, hogy van egy olyan közeg, ami hozzám hasonlóan gondolkozik.

– Amennyiben a 99 Mozgalom sikerrel jár és Karácsony Gergely is elnyeri a miniszterelnöki posztot, Ön szerint ki, milyen kvalitású ember tölthetné be a megüresedő főpolgármesteri tisztet?

– Ennyire nem ismerem a politikát és a politikusokat, amint azt sem látom világosan, hogy ez a Budapest és a vidék között újra és újra felszított ellentét valóban létezik-e vagy sem, esetleg egy olyan hír, amivel az embereket el lehet foglalni, de semmi valóságalapja. A források elosztása nem csak egy Budapest és a vidék közti feszültség, hanem ennél sokkal-sokkal többszálú probléma. Igazából az az intézmény nincs meg, amin keresztül ezek a problémák nyilvánosan és jól kezelhetőek lennének. Egy ilyen típusú intézményre meglehetősen nagy szükség lenne.  

– Talán nincs is senki az országban, aki Önnél többet tudna a gyermekszegénység, a szociális leszakadás magyarországi helyzetéről. 2005-ben Gyurcsány Ferenc felkérésére kidolgozott egy társadalompolitikai programot a gyermekszegénység radikális csökkentésére, ennek megvalósítása a miniszterelnöki hivatalba lépést követően elhalt. Miként látja ma, mennyiben változott azóta az ország „leszegényesedése”, mentális és szociális állapota?

– Ma már – különösen a válság és az azt kísérő munkanélküliség következtében – számos országban bevezették a társadalmi alapjövedelmet. Ez természetesen nem elég ahhoz, hogy az emberek jól megélhessenek, de ahhoz elég, hogy ne haljanak éhen és érdemes legyen nem teljes, hanem akár idényben vagy részidőben is munkát vállalni, ami egy alapvető stabilitást jelentene. Erre már sok ország rájött. Magyarországon is tudják, de eddig nem vezették be, ami pedig nagyon jó lenne. Ezzel ugyanis a munkaerő is olcsóbbá válna és jóval több munkalehetőség adódna a jelenleginél. A társadalmi alapjövedelem ráadásul több problémára is megoldást jelentene, legfőképpen, hogy sok gyerek esténként ne éhesen feküdjön le.