Fidesz országa, Vidnyánszky egyeteme…
Fölzabálnak – nagyrészt közpénzből – mindent. Amit ürítenek, abból formálnak a maguk képére és a kiközösítettek kigúnyolására új országot, amely büdösséget áraszt maga körül, egész Európában.
Én még láttam a beregszászi Vidnyánszkytól előadást – tanúsíthatom, hogy hosszú évek munkájával, nagy tehetségű rendezőből küzdötte le magát oda, ahol ma található: a magyar kulturális élet egyik legvisszataszítóbb figurájaként birtokolni-bitorolni akarja legalábbis a színházi életet, és szétverni igyekszik mindent, amit mások létrehoztak.
Orbániában éppen ez folyik, elképesztő tempóban: az ország immáron teljes megszállása, átalakítása, régi kulturális értékek szétverése, megsemmisítése. Helyettük fehérvári huszárokat, pacalpörköltet, vadászati kiállítást (vadászni mindenkinek van joga, ha a „sportvadászat” undorító is – s a nép e jogát választott képviselőin keresztül gyakorolja, mint egykor a konyakivást…), hasonlókat kínálnak. Elhurcolják emlékeinket, helyükbe visszaállítanak ocsmány szobrot, árkot építenek. Magyarságot kutatnak, „hős doni honvédekre” emlékeznek, katonai alakulatokat „vitézekről” neveznek el. A közpénzek elvesztik közpénz jellegüket. Terrormédiájuk hangosan, uszítva ünnepel – elaljasodott értelmiségiek és kisemmizett, de kéjesen gyűlölködő tömegek örömére…
S csak az Index szerkesztősége mutatott igazi ellenállást: vagy kilencvenen, de magányosan.
Az ország kulturális életének Orbán által megbízott ura Palkovics László, az Akadémia szégyene, az 54 perces ember... Egyetemeket alakít át, kedve – illetve nyilván Orbán kedve – szerint, néha egy-egy érthetetlenül elhadart mondatot lökve a nyilvánosságnak. Színházakat hódoltat meg, szélsőjobbos haverokat támogat: senki sem ír róla Születésnapomra címmel költeményt… Pedig gagyog s ragyog. „Kegyeli” azt a Maróth Miklóst, aki… Miért ne kegyelné: Orbán embere ő is..!
Uralják a sportot, épülő húszezres csarnokot „ajándékoznak” a Fradinak, amelynek fenntartásához nyilván további állami segítségre lesz szükség. Pénz pedig dögivel, csak családi pótlékra, munkanélküliek támogatására, nyomorgók megsegítésére, kiemelésére nem jut – templomokra, akár mexikóira igen… „Szent” futballakadémiára is: mindenre, amire akarják.
Honi templomokra és gazdáikra ugyancsak: így épül-szépül a múlt század harmincas éveire emlékeztetőn az új klerikálfasiszta állam. Emlékszik még valaki arra, hogy egykor alkotmánybírósági döntés szólt a mindenkinek elérhető állami oktatás fenntartásának állami/önkormányzati kötelezettségéről..?
Hová lett az az alkotmánybíróság is..!
Vannak, illetve lesznek viszont iskolaőrök, akik vigyáznak a rendre – az alakuló rendőrállam rendjére. Van fejlődés, igaz..?
Mennénk Balatonra, de Mészárosba, Tiborczba ütközünk mindenütt; mennénk színházba is: ma még van néhány hely, ahol nem Palkovics és társasága az úr – vajon meddig..?
Olvasnánk is, de az újságosstandokon mindenhonnan Orbán kalapos-gengszteres képe vigyorog ránk: „független” lapok – ha vannak –, rendszerint eldugva.
Néznénk néha parlamentet, de övék az is: az ellenzéki jogokat kigúnyolják, semmibe veszik. Miért is ne – hiszen az ellenzék nem része a nemzetnek..!
„Közmédiát” persze régóta nem nézünk, nem hallgatunk; a TV2-t iszonyodva messzire kerüljük. „A te országod, a te hangod”…
Mocskos idők, a sarokba bújva… – a jövő itt van, és sose lesz vége…
Zuhanunk a múlt század harmincas éveibe és tovább… Kardics bácsik (Móricz: Rokonok), hasonlók lebzselnek és uralkodnak körülöttünk, rajtunk.
Ilyen amorális társaság ennyi ideig régóta nem uralta ezt az országot – és igyekszik magának berendezni, mindörökké…
Hallom a skandálást: „nem hagyjuk!”…
Több kell(ene).
