Figyelem! Magyarok jönnek Magyarországra!
„Érzékelhetően elkezdtek visszatérni Magyarországra a nyugat-európai országokban dolgozó magyarok” – közölte a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke az M1 aktuális csatorna és a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című közös műsorblokkjában. Palkovics Imre azt mondta, a szabad munkaerő-áramlás miatt pontos adatok nincsenek, de a társadalombiztosításból és egyéb bejelentésekből is érezhető, hogy egyre többen térnek vissza. Emellett a korábban “kiürült” építőiparban és vendéglátásban is megjelentek a munkavállalók – tette hozzá. Szerinte a legtöbben Németországból és Ausztriából jönnek vissza. A visszaáramlás oka, hogy a magyar bérek – amelyek ugyan még mindig csak a nyugat-európai országok átlagbéreinek körülbelül negyedével, harmadával egyenlők – 77 hónapja dinamikusan nőnek – vélekedett. Motivációként még a családalapítást említette. (mti.hu, ado.hu)
Megjegyzéseim:
1. Nincs hazai közigazgatási szakember – köszönhetően a „sajátos” és hiányos magyar munkaügyi statisztikai adatszolgáltatásnak -, aki képes lenne pontosan megmondani, hogy hányan hagyták el az országot munkavállalás céljából. Jó ráérzéssel és bizonytalanul talán annyit mondhatunk, hogy 400-600 ezer közé tehető azoknak a száma, akik a nyugat-európai munka-erőpiacok megnyitása óta mentek el külföldre dolgozni. Kérdezem: ha nem tudjuk, hogy mennyien mentek el, akkor honnan is tudhatnánk, hogy mennyien jöttek vissza?
2. Az elmúlt hetek munkaügyi híreinek középpontjában állt, hogy dinamikusan nő a Magyarországra érkező – nem EU-s államokból származó – munkavállalók száma. Miért adja ki a magyar kormány - szinte automatikusan – a munkavállalási engedélyek tömegét ukrán, pakisztáni, indai polgároknak, ha népünk öntudatos gyermekei nagy számban települnek vissza szépséges hazánkba? Szűkebb családi, tágabb baráti környezetemben én csak arról hallok, hogy mindenki csomagol. Nem hazafelé, hanem kifelé!
3. Csak az építőipart és a vendéglátást ne említette volna a jóságos szakszervezeti vezető! Vajon mikor találkozott jó egészségnek örvendő és épeszű vállalkozóval, aki azt mondta: olyan gazdag a választék a szakképzett és megbízható munkaerőből, hogy lassan már csak „pályázat” útján veszem fel a szakácsot és a kőművest, annyira jó a felhozatal! Ezzel szemben pontosan tudjuk, hogy a hazai munka-erőpaci kínálat (15-64 közötti korosztály) évente 40 ezer emberrel szűkül. Ennek a szomorú folyamatnak a legalapvetőbb oka a demográfiai deficit és az elvándorlás.
4. A családalapítás miatt nagy valószínűséggel senki nem jön haza. Ellenkezőleg: azért mennek a legjobbjaink el, mert a magas bér mellett színvonalas oktatás és egészségügy várja őket a fejlett Európában, ami a gyermekvállalás szempontjából is meghatározó. A Munkástanácsok elnöke nem hallott arról, hogy vannak olyan kisvárosok Magyarországon, ahol előfordul, hogy bizonyos időszakokban a teljes településen egyáltalán nincs gyermekorvosi ügyelet! Ezért jönnének haza a fiataljaink?
5. Ha tényleg számosan jönnének haza a kint lévők, akkor mi a fenének akarná a magyar kormány a nyugdíjasokat és a kismamákat intézményesített módon visszaráncigálni a munkába (nyugdíjas szövetkezet, kismama szövetkezet). Ha igaz lenne P. Imre mondata, akkor hagynák békén pihenni és nagymamáskodni/nagypapáskodni az idősebbeket. A fiatal anyukákat pedig nem szövetkezetbe terelnék, hanem olyan feltételeket teremtenének számukra, hogy a lányok, asszonyok „szövetkezés” helyett, inkább örömmel szüljenek.
Szeretem az „éles szemű, tájékozott és igazmondó” szakszervezeti vezetőket. Belőlük aztán tényleg van elég idehaza, nem kell őket importálni. A hazatelepülő munkavállalók vonatkozásában sajnos nem ilyen bőséges a kínálat...
