Gálvölgyi János: ehhez nekünk semmi közünk!
Számos ismert művész nevével él vissza egy álhírgyártó oldal. A közösségi médiában terjesztett szövegek valódi szerzői és szándékaik is a homályban maradnak, miközben olyan színészek nevében szólalnak meg közéleti témákban, mint Hernádi Judit vagy Gálvölgyi János.
A hétvégén jelent meg a Gálvölgyi János sem bírta tovább: „Inkább meghalok, mint hogy hallgassak” című írás, amelynek lényege, hogy ő és jó barátja, Hernádi Judit különféle akciókra buzdítja az embereket a hajléktalanokat ért vegzálások miatt. Gálvölgyi János a Népszavának elmondta, sem ő, sem Hernádi Judit nem nyilatkozott ennek az internetes oldalnak, és egyetlen újságírót sem kértek meg arra, hogy a „gondolataikat” ilyen formában osszák meg bármilyen felületen.
„Ehhez nekünk semmi közünk. Azt, hogy nekünk mi a véleményünk arról, ami az országban zajlik, ismerhetik a barátaink és azok, akik elolvassák a velünk készült interjúkat"
– mondja Gálvölgyi János.
– Ha mondani akarunk valamit, elmondjuk. A napokban került fel az internetre József Attila: Tél című verse, amelyet civil kezdeményezésre, többed magammal mondtam el” – teszi hozzá a Kossuth-díjas művész. Hernádi Judit sem nem csinált titkot abból, hogy „rettenetesnek tartja” a hajléktalanok kriminalizálásáról szóló törvényt, erről beszélt az ATV-ben és részt vett a Város Mindenkiért tüntetésén is a Kossuth téren.
József Attila: Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.
